Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - III. Élet a körökben - 2. Bálozás
senki sem, míg le nem zajlott. A szőlőből, almából font koszorú mindig jó áron kelt el. Néha tízszeres árat kaptak érte. A szüreti bálon itt szépségverseny is volt. Levelezőlapokat árultak és aki a legtöbb lapot kapta, az lett a győztes. Három díjat adtak ki. Férfi csúnyasági versenyt is rendeztek. Tükör, szappan, pipa volt a díj. Tombola is volt: mindenféle haszontalanságot lehetett nyerni. Egyes körökben ősszel regrutabálat és Katalin-bálat is rendeztek. Mágocsoldalon pedig vasárnaponként tamburásbálat tartottak. Némely körben, így pl. Mágocsoldalon is, jó időben az egyik vasárnap ilyen s a másikon olyan mulatságokat rendeztek a fiataloknak. Ilyen volt a lepényevés. Egy hatalmas lepény közepébe egy 5 pengőst tettek s egy hétig egy oszlop tetején szárították, majd bekenték lekvárral. A lepényt alkalmas helyre felfüggesztették s a játszók hátra kötött kézzel harapdálták. Aki leghamarabb a foga közé kaparintotta a pénzt, azé lett. Egy másik alkalommal kakast ütöttek. Kb. 50 cm átmérőjű kö J t kötéllel körülkerítettek. A közepére kakast állítottak, melyet egy cserépedénnyel leborítottak. Négy gyereknek a szemét bekötötték s mindegyik kezébe egy-egy botot adtak. A bottal el kellett törni a köcsögöt s akkor elnyerték a kakast. De először jól megpörgették, megforgatták a játszókat. Ismét máskor zsákbafutást rendeztek. A kövesúton 100 métetr kimértek. Négyen futottak. A futók egy-egy zsákban álltak s a zsákot a hónuk alatt bekötötték. A pálya végén voltak a díjak. Később kerékpárral lassúsági versenyt is rendeztek. Néző mindig akadt bőven. Télen pedig úgyszólván minden körben teaesteket rendeztek hetenként vagy kéthetenként. Utána táncoltak éjfélig vagy 2 óráig. Belépődíj nem volt, de a teajegyet meg kellett váltani, még akkor is, ha nem teáztak, csak táncoltak. Nem mindig volt utána tánc, de ha zenész vetődött arra, akkor táncoltak is. A körök nagy ünnepei voltak a jubileumi ünnepségek. A Barackosi Kör 1930-ban ünnepelte a kör fennállásának 45. évfordulóját. Az ünnepség egész napos volt. Délelőtt istentiszteleten vettek részt, elnöki beszámolót tartottak, délben pedig közebéd volt. Délután céllövészetet rendeztek, este pedig bál volt. 400 vendége volt a körnek : többek között a főispán, Soós polgármester, Kun Béla, a képviselő és a környékbeli körök elnökei. Ugyanebben a körben az 1930-as években zászlóavatási ünnep is volt, egész napos műsorral. Este vacsora s utána tánc volt. Bálint Istvánné és Fejes Zoltánné voltak a bálanyák. Az Aranyadhalmi Olvasókör 10 éves fennállásának alkalmából rendezett ünnepség egyik érdekessége a Sin István jegyző tollából kikerült Aranyadhalmi Újság (alkalmi tréfás tanyai újság), amely finom és találó, de nem sértő humorral fűszerezve tudósított a kör életéről. A pusztai fiatalság a tanyákon rendezett tamburabálakon kívül főleg az olvasókörökben rendezett bálakon szórakozott és táncolt. Mindegyik körben tartottak bálát, egy évben igencsak négyet. Olasz Ernő többször megfigyelte a Barackosi Olvasókör bálját. A kör a ref. iskola szomszédságában volt s így Olasz Ernő mint iskolásgyerek szombati napokon sokszor látta a sátor alatti bálát. Csak nappal látta, iparkodott korán menni az iskolába és a sátor alá benézett. Az ivóban néha talált 10—20 fillért a földön, azt leste. Az iskolában pennát (tollhegyet), plajbászt (ceruzát) vett. A környék — különösen a fiatalok — várták a bálát. Meghívókat nyomattak és az iskolások között szétosztották. Ha sátorosbálat rendeztek, a sátor vázát már szerdán felállították, s fehér kendőt dugtak a legmagasabb pontjára, s amikor a csütörtöki piacra mentek be, megtudták, hogy vasárnap bál lesz. Italról a kör gondoskodott. Olasz Ernő szerint „a pusztai nép ivós, abbizony!" Nyáron a sör fogyott s ezért hordószámra hozták ki. A kimaradtat szétosztották a tagok között. Míg a sátorban báloztak, csak a zenészeknek, a fönnforgóknak s a tagoknak főztek paprikást. A zenészeket a tagok szállították kocsin. Legtöbbször sámsoniak zenéltek, onnan olcsóbban jöttek. Egész banda jött: cimbalmos, bőgős, kontrás és prímás. A zenészeket már estefele kihozták s a fúvószenekar munkához látott : az udvaron fújták, hogy meghallják, kint vannak már a zenészek. Kétféle szerszámot hoztak magukkal. Ha gyönge áher jött nyugatról, messze is úgy hallatszott, mintha a szom394
