Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Piacozás

i EGYÜTT ÉLÜNK NAGY GYULA Piacozás A családok pénzjövedelme a piacozástól függött. Mindent a piacozáson keresztül értékesítettek. A szükségleteiket pedig a piacozás alkalmával szerezték be. A pusztai emberek szerettek piacra járni, a piacolás kisvasárnapnak számított. Sok esetben a fiataloknak még a találkájuk is ott volt. A tejtermékek elkészítése a piacra egy hétig tartott. A túrónak kellett a legtöbb idő. A beoltás, felöntés, csurgatas három napot vett igénybe. Aki tejföllel piacolt, az az utóbbi időben minden este-reggel lehajtotta gépen a tejet és a tejfölt összegyűjtötte. A soványtej nem került a piacra, ki túrónak öntötte, ki a malacnak adta. Egyik asszony tejfölt gyűjtött, a másik vajnak köpülte. Ha sok disznójuk volt, inkább vajként vitték a piacra. A juhsajtkészítés volt a legtisztább : mindennap fölnyomták sajtnak, s egy hétig száradt. A tejkezelés elég fáradságos munka volt. A tojásgyűjtés és a baromfiak piacra készítése már könnyebb dolog. A tojást mindennap összeszedték, de nem mindenki mosta meg, csak megtörölgették, mert a mosatlan tojás nem romlik el olyan hamar. Puttonyba rakták. A csirkék összefogása már körülményesebb volt. A piac előtti napon az eladnivaló csirkéket összegyűjtötték egy ólba, mert azok legtöbbször széjjelháltak. Egy kis eleséggel becsalogatták őket vagy kilesték, hol ülnek s még este összefogták őket, mert reggel nagyon korán széjjelszélednek. Hogy miből mennyit vittek be a piacra, az a gazdaság erejétől s nem a föld nagyságától függött. Pap Lukács János Sóstó-parti tanyájából tavasszal ment be a legtöbb portéka Orosházára. Tojásból kéthetenként sokszor 800 darabot vittek be. Minden hónapban 8—10 pár csirkét is piacra dobtak. Ősszel egy hónapig minden piacra 10—15 pár is jutott. Nyáron kétszer-háromszor 6—7 pár kacsát vittek. Libát ősszel kétszer adtak el, 50—70-es falkában. Télen kéthetenként piacoltak: 160—250 tojást vittek a piacra. Nem kisebb gonddal jártak az emberek előkészületei a piacolásra. Előtte való napon — sokszor este, a munka után — nekiestek a gabonát felszedni. A jószággal való piacolás több időt igényelt. A járlatírás, a jószág rendbeszedése és hajnalok-hajnalán való megetetése mind a férfiakra várt. Egyesek nem sokat törődtek a jószág rendbehozatalával, de ez megbosszulta magát : olcsóbban kelt el. Ha „hazamentek" Vásárhelyre, a kocsit mindig megkenték, ha az orosházi piacra mentek be, nem mindig kenték meg, mert az közelebb volt. Pap Lukács Jánosék legtöbbször Orosházára mentek piacra, mert véleményük szerint, ott jobb a piac, mint Vásárhelyen. De ha Békés megyében az állatpiacot lezárták, akkor Vásárhelyre mentek, lévén az Csongrád megyében. A kocsira szalmát tettek, a szalmába állogatták a garabojokat, edényeket, a petróleumos kannát. A szalma tetejére a baromfiak kerültek. Ha hárman mentek, akkor hátsó ülést tettek és összevetették a hátukat. Ha valami „üsmemerős" idősebb ember ült hátul az oldalközben, a kocsit elkerülök — ostorral rámutatva 367