Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - II. Női viselet - 3. A menyasszony és a fiatal asszony viselete

Már a tánciskolás lányoknak elkezdték beszerezni a stafért, a stafirungot. Ahol több lány volt, még hamarabb kezdték. A vásznat és a tollat gyűjtötték. A vásznat a vásárhelyi őszi (októberi) vásárban vették végszámra, mert ekkorra az aprójószágból sok pénzt árultak. Egy-egy végben 30—32 méter 80 centiméteres szélességű vászon volt. Ágyneműnek a sifon vásznat szerették a legjobban, mert az vékony és könnyű mosású volt. A jobbmódúak ágy­neműnek fehér virágos damaszt vettek. A végeket a sublótfiába tették, s amikor a lány a tánciskolát kijárta, akkor kezdték el a huzatokat megvarrni. A tollat egy nagy zsidó zsákba gyűjtötték, s a padlásra felakasztották. Sok helyen 7—8 zsák is csüngött. Mások olcsó sár­gavászonból nagy tokokat varrtak, s abban gyűjtötték a tollat. Ágyba vetették és nyáron néhányszor kitették a napra. A stafírt legtöbb helyen úgy varratták meg, de az asszonyok, lányok hímezték ki. Sok helyen télen este 11 óra előtt nem feküdtek le. „Kialhattyátok még magatokat reggelig!" — mondták a szülők. Pap Lukács Jánosné stafírja: 1 szobabútor: 2 sifon, 2 ágy, 1 asztal, 4 karszék, 1 almá­rium, 1 állófogas. A bútor tölgyfából készült, cseresznyefa betéttel. Ruhanemű: 8 ing, 12 bugyi, 12 kombiné, 2 kosztüm, 8 szövetruha, 9 selyemruha, 8 kartonruha, 12 kartonkötő, 4 konyhakötő, 2 tucat zsebkendő, 1 nagykendő, 1 berlinerkendő, 3 nagykabát, 8 pár haris­nya, 6 pár cipő és 3 pár papucs. Ágynemű: 2 derékalj, 8 nagypárna, 2 kispárna, 2 pap­lan, 2 dunna, 1 fehér damaszthuzat, 1 fehér vászon csipkés huzat, 4 tarka huzat, 4 paplan­huzat, 8 lepedő és 2 szövet ágyterítő. (Minden nagyon tömött volt.) Továbbá : 1 asztalab­rosz, 2 háziszőttes abrosz, 4 bolti abrosz, 4 konyhaabrosz, 4 damaszttörülköző, 8 kender háziszőttes törülköző, 6 konyharuha és 6 szakajtóruha. A kelengyét 16 éves korában kezdték gyűjteni, s 1925-ben ment férjhez 19 éves korában. Félárva volt, apja 49 kishold földön gazdálkodott. Fejes Mártonné stafírja: 1 szobabútor. Ruhanemű: 18 ing, 10 bugyi, 18 kombiné, 2 kosztüm, selyemblúzzal, 4 selyemruha, 8 szövetruha, 4 kartonruha, 5 kartonkötő, 2 konyha­kötő, 3 tucat zsebkendő, 1 ünneplő télikabát, 1 viselő télikabát, 1 pepitakockás nagykendő, 1 fekete berlinerkendő, 5 pár cipő, 2 pár papucs. Ágynemű : 2 derékalj, 8 párna, 2 kispárna, 1 paplan, 2 dunna. 2 damaszthuzat, 4 vászonhuzat, 4 csíkos huzat, 2 paplanhuzat, 12 le­pedő, 2 ágyterítő, 1 szobai asztalterítő, 1 bolti abrosz, 1 háziszőttes abrosz, 1 konyhaab­rosz, 24 törülköző, 6 konyharuha, 12 szalvéta. A kelengyét 16 éves korában kezdték gyűj­teni, s 1918-ban ment férjhez 21 éves korában. Szülei akkor 70 kishold földön gazdálkodtak. Kevesebb földű gazda lányának stafírungja: Az első világháborúig csak a jobbmódú gazdák lányai kezdtek szobabútort kapni. A kisebb gazdák csak sublótot és ritkábban egy kasznit adtak. Fehérneműből általában 7—8 váltást kapott a lány. Ruhanemű: A—5 öl­töző ruha, 5 kötő, 12 zsebkendő, 1 nagykendő, 2 pár cipő és 1 pár papucs. Ágynemű: 1 de­rékalj, 4 párna, 1 kispárna, 1 dunna, 2 huzat, 4 lepedő és 1 mosható karton ágyterítő. To­vábbá : 1 abrosz, 4 törülköző, 3—4 konyharuha, 3—4 szakajtóruha. A stafírt még idős ko­rukban is pontosan számos tartják, Fejes Mártonné pedig beírta az öregbibliába. Selyem jegykendője minden menyasszonynak volt, amit a vőlegénytől kaptak, a menyasz­szony pedig fehér selyeminget adott a vőlegénynek, s az abban esküdött. A jegykendőt esküvő­kor a menyasszony anyakába terítette és hátul megkötötte. Esküvő után vasárna pés ünnepnap ebben ment a templomba. Amikor mint keresztanya a templomba ment, akkor is viselte. Az esküvőiruhát csak az esküvő előtt való héten varrták. Fejes Mártonné édesanyja 1894-ben esküdött fehér selyemruhában, fátyol alatt, mirtuszkoszorúval a fején. Fehér kesz­tyű volt a kezén. A menyasszonyra fehér hímzett ing és fehér fodros szárú hímzett bugyi került. Fűző nélkül nem volt menyasszony. A fűzőre vette fel a fehér kombinét. A kombinét a melle felett lyukacsosra hímezték, ahova keskeny rózsaszínű szalagot fűztek. A felsőruha kétrészes volt. A szoknya fent szűk, alul bő volt, és a földig ért. A blúz magas nyakú, hosz­szú aljú volt, fehér selyem övvel. Legtöbbször kétoldalt 2—2 zájmedlit kapott. A zájmedlik közé 18—20 apró fehér rózsát varrtak. A ruha anyagából készítették. Néhol a kis rózsák 360

Next

/
Thumbnails
Contents