Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - II. Női viselet - 3. A menyasszony és a fiatal asszony viselete

helyett mirtusz volt. A szűk mandzsettán is díszlett egy-egy ilyen rózsa. A szűk, magas nyakon 2 zájmedli volt. Közéjük fehér színű gyöngyöket varrtak. Némelyiknek hátul uszálya volt s az egy méter hosszú uszályt két fehérruhás mirtuszkoszorús kislány vitte a kocsitól az oltárig. Rossz időben vagy télen, a menyasszony nekiöltözött. Berlinerkendőt tett a nyakára, elöl keresztbe tette és hátul csomóra kötötte. Nagy fekete subába ültek (a vásárhelyieknél a menyasszony és a vőlegény egy subában ült), de csak félig takaróztak be. Az újasszonyra amikor fölkontyulták, fekete ruhát adtak, ezt főruhának hívták. Ha valahova abban ment, kérdezték: „Tán ewót a főruhád?" „Ebbizony!" — volt a válasz. A stafírungban minden lány kapott egy fekete szövetruhát. Ez volt afőruha. Az esküvő után másnap abban ment el a templomba. Ujj Istvánné közlése alapján bemutatjuk az ujasszony öltözetét a fölkontyuláskor a századforduló tájékán. A lakodalomban éjfélkor a menyasszony levetette a menyasszonyi ruhát, s a nyoszojóasszony és a nyoszojólány főkontyúták, vagyis az újasszonyi ruhát föladták rá (a velejáró alsóruhával együtt), s a haját kontyba fésülték. A nyoszolyóasszony a vőlegény rokona, a nyoszolyólány a menyasszony közeli rokona vagy barátnője volt. Az ujasszony ruhájának anyaga színjátszó taftselyem volt. A hosszú szoknya derékban testhez szabott, alul loknis volt. A szűk blúz ujja puffos, ujja végén elszűkített. Az ujja végén, a nyaknál és az elején gyöngyökkel kivarrott csipkefodorral. A blúzra fekete bársonyból készült, prémszegéllyel díszített, selyemmel bélelt pèlerin vagy gallér került, s a csípőig, a felső széle a kontyáig ért. Télen prémmel volt szegve, nyáron pedig csipkefodorral díszített. Egy kis rejtett zsebe is volt a púderosdoboznak, vagy a parfümösüvegnek. A pelerint hozzávaló bársonyból készített máslis, gyöngyös fejrevaló és muff'vagy más néven karmantyú egészítette ki. Az öltözékhez finom fekete félcipő, fekete bőrkesztyű tartozott. Az öltözetet egy kis garaboly egészítette ki. A garabolyt finom vesszőből fonták. Díszműkészítő készítette. Amikor ki akarták nyitni, a két fülét lehajtották, s a teteje felnyílt. A belseje selyemmel bélelt: rajta zsebbel, ahol bukszát (pénztárcát) tartották. A kosárkát a mester sötét színűre pácolta, s az oldalára és a a tetejére 1 cm széles színes kaucsuk szalagot fűzött. Egy díszes csattal lehetett zárni. Piperedolgokat tartottak benne. Amikor templomba mentek, az énekeskönyvet is abba tették. A fiatalasszony „hétköznapló" viselete: A viselőruha elé a fiatalasszony feltétlenül mejjeskötőt kötött. A hétköznapi kartonruhát és a kötőt hetenként mosták. Ha szoptatós gyereke volt, akkor az ingét a két melle irányába kivágta és beszegte, úgy szoptatott. A családos asszony nem hordott pruszlikot. Erről is meg lehetett látni, hogy már nem menyecske. „Nem olyan takarosan áll a melle!" Általában úgy tudják, hogy addig menyecske a fiatalasszony, míg gyereke nincs. Pap Lukács Jánosné szerint addig menyecske a menyecske, míg a napa (az anyósa) él. Még gyereke nincs, addig ujasszony, de ha gyereke van, s az anyósa él : menyecske, mert van nála idősebb gazdaasszony is a családban. Ha az anyós bent élt a városban — Pap Lukacsné szerint — a Pusztán élő asszony menyecske, mert volt aki így szólította: „Menyem!" Az öltözködéshez tartozik a haj ápolása is. A fejtetőt simára fésülték, s három fürtöt egy ágba fonták, azután kontyba tekerték, s 5—6 vas hajtűvel feltűzték. Leeresztett hajjal az asszony nem járhatott, meg is mondták volna a szemébe: „Te mán nem vagy lány, nem illik az mán nekëd!" A lányok is, de a fiatalasszonyok is kormizták, vagyis sütötték a hajukat. A kétágú (szélesebb) sütővassal a hajat kormizták, az egyágúval (a keskenyebbel) elöl a fufrut sütötték. Az égő lámpa üvegébe belecsüngették a hajsütővasat és egy kis ideig bent hagyták, majd egy papíron kipróbálták, hogy nem éget-e? Ha nem égetett, akkor a hajukba tették, és egy kis ideig ott tartották. Az egyágúra tekerték a hajat, majd kifésülték. Egyesek csak a rövid hajat kormizták. Csak vasárnap, ünnepnap sütötték a hajukat, és ha lakodalomba vagy bálba mentek. Fejkendő nélkül nem lehetett az asszony, akármilyen jó idő is volt. 361