Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - II. Női viselet - 3. A menyasszony és a fiatal asszony viselete

rávarrták (az anyag másik széléből vágták le), vagyis a szoknya alja és a tunika alja is bor dűrös volt. Az ilyen ruhát bordűrös ruhának hívták. A báli ruhán a tunika fehér csipke volt, függetlenül a ruha anyagától és színétől. Régen hosszú ideig divat volt a rokoja. Még ma is az idősebb asszonyok — így Fejes Mártonné is — amikor a kisebb-nagyobb lányok ruhájáról beszélnek, sokszor azokat is rokojának mondják. Pedig tudják, hogy a rokoja a felnőtt lányok viselete volt. A hétköznapi ruha mosóanyagból, az ünneplő ruha selyemből készült. A rokoja is kétrészes volt, mindkettő egy anyagból készült. A szoknya dereka húzott. Minél bővebb az alja, annál szebb. A bő szoknya hosszú volt, a cipőnek csak a hegye látszott ki. Az aljára 2—3 fodrot csináltak magából, vagyis anyagából. Derékban széles öv fogta össze, s nagy rézcsat volt rajta. A felöltő vagy más néven blúz testhezszabott volt, magas nyakkal, felálló gallérral, rajta gyakran csipkedísszel. Hosszú sonkaujjal, vállán puffal. Az ujja vége mandzsettás volt, azon csipkedísszel. A dereka halcsontokkal merevített. Az elejére zájmedliket varrtak, s színes, cifra üveggömbokkal gombolták. A blúz hátulja volt aztán a nagyon szép: a rokoja. A ruha anyagából egy megfelelő nagyságú négyzetet vágtak. Ezt kétszer kétrét hajtották. Ezután a sarkát ollóval kikanyarították, kivágták és a szabadon álló oldalt profilírozva kivágták. Egyszer hajtották ki. A két egymásra fekvő anyag belsejét kibélelték és a felső réteget egy kicsit maguk felé húzták. Tűre húzták, ráncba szedték és a rokoja felső részének a derekára varrták. Ez a fodros-bodros rokoja a lány két csípője között húzódott, s 4—5 ujjnyi széles volt. Amikor lépett a lány, minden lépésnél ringott. A nagylányok olyan harisnyát kaptak, mint amilyen színű a ruhájuk volt. A tánciskolásnagylány oldalgombolós félcipőt hordott, mely bőrből és lagból készült. A divatosabbnak szürke volt az anyaga, lakkal beszegve, oldalt három gombbal. Gombolóval gombolták. Otthon a nagylányok is papucsban jártak. Hétköznap bőr- és ünnepnap bársonypapucs járta. A hajukat kétágra fonták, körül koszorúba fektették és háromujjnyi bársonnyal bekötötték. A koszorút hajtűkkel körültüzdelték. A szalagot hátul két csomóra kötötték. A fejtetőn hosszú, félköríves csat fogta össze a koszorút. A csat nyelvét — amelynek a tetején csillogó kövek voltak — a hajkoszorú alá dugták és a nyelv átért a másik oldalra és összekapcsolták. Ahogy tánc közben fordult a lány, csakúgy ragyogott. Az eladó lányok az első világháború előtt leeresztett hajfonatot is viseltek. Három fürtből egy ágat fontak és a végébe színes selyemszalagot kötöttek. A menyasszony fehér szalagot kötött a hajába. Erről tudták, hogy menyasszony. A nagylányok nyáron hajdonfővel jártak, de télen mindig bekötötték a fejüket. Ünnepnap világos színű, rózsás kendővel kötötték be, mégpedig az áll alatt. Hétköznap egyszerűbb kendőt hordtak. A módosabbja arany nyakláncot, arany fülbevalót, ritkábban arany karperecet is viselt. Egy időben nagy divat volt kígyófejes gyűrűt viselni. A kígyó fejében csillogó kő volt. Bal kezük középső ujjára húzták. A ridiküljük papírból készült („ki volt lagírozva"), benne: zsebkendő, kisfésű és kistükör volt. Nagykabátot is kaptak, mikor milyen volt a divat. Általában a női kabátok prémesek voltak. Az ujjak vége, a gallér és az alja körös-körül prémes volt. Az alján prém csak ritkaság volt. A nagylányoknak már több felsőruhájuk és több fehérneműjük volt. Télen készítették a stafírt, fehérneműt és ágyneműt, amelyet éveken keresztül gyűjtöttek, s ezt magával vitte a lány, ha férjhez ment. 3. A menyasszony és a fiatalasszonyok viselete A lány a tánciskola után pár évig bálba járt: akkor már eladósorba volt. A 17—18 éves szemrevaló lány mind férjhez ment. Az öreglány nem ment a bálba, szégyellte, hogy pártában maradt. Aki leányfejjel megérte otthon a 24—25 évet, az már vénlánynak számított. 359