Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - I. Férfiviselet - 1. A gyermek viselete iskoláskorig

bókkal látták el. A kivágás alsó végére egy szalagot varrattak, hogy ne hasadjon tovább. A fölálló kis gallérra egy gombot varrtak. A nyári ing vékonyabb anyagból készült és rövidebb is volt. A kisgyerek ingét felkötötték. A pöcse kilátszott és így nem vizelte le az ingét. Kora tavasztól késő őszig hosszú ingben szaladgáltak a gyerekek a tanya körül. Ha reggel hűvös volt, akkor a fal tövébe kuporottak, ahová odasütött a nap. Télire pargetból készült az ing. A zsebkendőt az egyik gomblyukba kötötték. Abban az ingben is aludtak, mert sokszor csak egyváltás ingjük volt. Legtöbb esetben az anya varrta kézzel. A hét utolján már szutykos volt az ing alja, mert a dűlő porával jól megszórták egymást. Néhol kis mejjes kikkötínyt adtak az ing fölé, s így az ing tisztább maradt. Általában szombaton váltottak tisztát, de nyáron hamar piszkolódott és ha az anya már nem állhatta, másikat adott rá. A nyaka és az eleje volt a leg szutykosabb. Nyáron a kisgyerekek a szomszédba ingben is átmentek. Télen gyerekekkel nemigen szomszédultak, a meleg házban „raboskodtak". Nem vitték őket piacra sem, sőt még lakodalomba sem. Ha mégis rossz időben a szomszédba mentek, a fiúk fejét kislányosan bekötötték. A hosszú inget mosás után kimangorolták, összehajtották és a ruháskaszniba vagy a sifon aljába tették. Ha a gyerek nem nyűtte el az inget, eltették és a következő gyerek belenőtt. Jó időben a kisgyerekek mezítláb jártak. A hűvösebb időben csoszába csoszogtak reggeltől estig. Ha valahová mentek, tiszta csoszát húztak a lábára. Posztóból varrták, vagy a boltban vették. Térdig érő strimflit (harisnyát) hordtak, s madzaggal kötötték meg a térdük alatt. Jó időben hajdonfíit jártak. Az apa ollóval kopaszra nyírta a fiát, jó gerezdes volt, de elnőtte. Néhol az öregatya vágta le, vagy az anya nyírta körül. „Ne kapkodd a fejed!" — mondták, pedig az életlen olló húzta. Télen a kisgyereknek fékető volt a fején. A főkötő kétrészes volt, az áll alatt kötötték meg. A nagyobbacska gyereknek kissipkát vettek, annak a külseje kötött, a bélése parget volt. Ha sapkára nem telt, akkor a fiúnak is bekötötték a fejét az anyja fejkendőjével, ha olyan volt az idő. Télire a 3—4 éves fiúk is pargetszoknyát kaptak, amelyet ubbonynak hívtak. Legtöbbször piros vagy kék színű volt, amelyen apró minták voltak, mert azon nem látszott úgy a piszok. A szoknya egybeszabott és korcos volt. Az öltözetet hosszú harisnya és könnyű, fekete cipő egészítette ki. A gyerekek a jó meleg szobában csak hosszú ingben voltak, még ubbonyt sem adtak rájuk, nehogy kimenjenek az udvarra. Mikor a fiú 3—4 éves elmúlt, kisgatyát kapott, és jó időben ingben-gatyában járt. Az ing vászonból vagy gyolcsból készült. Általában fehér volt, ritkábban kék anyagból varrták. Nagyon örültek ennek: „Neköm kik ingom van!" — dicsekedtek velük. A derékig érő ing derekát a gatyába gyűrték, belül hordták. Az ingnek nyaka, az ujjának pedig kézelője volt. A gatya nem volt olyan bő, mint a felnőtteké, é'gyszélből készült, korcos, madzagos gatya volt. A gatyamadzagot legtöbbször az anya fonta fonálból. A gyerekek a gatyamadzag csokorra, bokorra kötését igyekeztek megtanulni, mert csak akkor kaptak gatyát, ha már meg tudták kötni. Tóth Sándor 5 éves volt, amikor megkapta az első kisgatyát. A madzagot csokorra kötötte és a csokrot a korcon belül dugta. A tréfás szomszéd megkérdezte: „Hol van a gatyamadzagod? Talán csak nem dugtad a korcon belül?" „De igen!" — felelt a gyermek. A szomszéd így folytatta: „Akkor a pöcsöd fölakasztja magát rá!" A gyerek elhitte, s a gatyamadzagot kívül tette. Nem mindig kellett a gatyamadzagot megoldani : felrántották a gatya szárát és elvégezték a dolgukat. Ingben-gatyában aludtak. A gatyát nem szedték ráncba, a kisgyerekeknek jó volt úgy is. Néhol még az alját sem szegték be. De sok helyen az alját még ki is rojtozták. Ha esett az eső, akkor az ügyesebb gyerek mindkét szárán egyegy csomót kötött. „Közsd föl a gatyaszárat!" mondták ilyenkor. Ezt is meg kellett tanulni. Ha felkötötte, rövidebb lett, de így nem lett a gatya szára csajhos. Nem volt az ingen zseb, ezért a zsebkendőt egy gombhoz vagy a gomblyukba kötötték. Sok gyereknek nem is volt zsebkendője, s a ruhájuk ujjába törölték az orrukat, a kabát ujja ki is fényesedéit. 346