Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - I. Férfiviselet - 1. A gyermek viselete iskoláskorig

A Pusztán néhány juhászcsalád is élt. A juhászgyerekeknek már 4—5 éves korukban bőgatyájuk volt, amely fehér gyolcsból készült. Hétköznap is „gyócsgatyába" jártak, csak nem mosták annyiszor, mint az ünneplőt, ezért nem volt hófehér. Az ünneplő gatyájuk roj­tos volt. Vasárnap piros mellényt kaptak, amelyen rézgombok fityegtek, de pitykés is akadt. A sapkájuk mellett darutoll lengedezett. Hétköznap mezítláb voltak, de vasárnap mindig fekete csizmában jártak. Akkor már kezes-lábas (kezes-lábas bugyi) is járt a gyereknek, ha hidegebb volt. A 85 éves Dani András emlékezete szerint mosóanyag volt, nem kötött (abban az idő­ben csak a felnőttek undercukkja volt kötött, no meg a harisnyájuk). Viszont a szintén nagyidős — 77 éves — Galli Bálint szerint a gyerekek kezes-lábasa kötött, testhez si­muló, hosszú kezű és lábú ruhadarabb volt. Az ujja és a lába vége szűkebb volt. Hátul végig gombolósra készült. A szobában játszadozó gyerekre sokszor nem is adtak más ruhát. Hátul a nyitott, gombolatlan sliccen sokszor kicsüngött a „franciazsebkendő", az ing alja. Mondták is neki: „Hé, kilóg a franciazsebkendőd!" Ujj Istvánné úgy tudja, hogy erről a kö­tött hátulgombolósról vettek mintát és szövetből megvarrták. Ez aztán olyan ünneplőforma ruha lett. A kezes-lábas bugyiból általában csak egy volt. Este kimosták, éjszaka megszáradt a kemencén. Ünnepnap is ebben jártak, legfeljebb akkor mindig tisztát kaptak. Jó időben mezítláb vagy bocskorba szaladgáltak. A bocskort rossz csizmaszárból ké­szíttette a suszter, vagy a piacon vették. Nem sokan vergődtek (vesződtek) vele, pedig könnyű csinálni. Szétbontották a csizmát és a bélést kivették. Megmérték a gyerek lábát és egy ki­csit nagyobbra hagyták. Kiszabták a felső részét és körül összevarrták szurkos fonállal. A gyerek nem győzte elnyűni. Olyan volt a talpa, mint az üveg. A tarló kihordta és síkos lett. Az öregatya mondta: „Taposs bele a tehinszarba, mingyá nem lëssz ojan síkos!" A száraz nyarak alkalmával nagyon síkos volt a gyöp. Ha lekopott a bocskor talpáról a tehénszar, naponta többször is beletaposott a gyerek a ganéba, ott csiszáta (dörgölte). Megkérgesedett a talpa, erősebb lett. A gyerekek szerettek bocskorban járni. A bocskorszíjhoz szalonna­bürkét kötöttek, azért kísérte olyan hűségesen a kutya. A gyerek a szalonna bőrével az ostort kente. A felnőttek nem jártak bocskorban, csak az öreg Herczegh János a Barackosi-dűlőben. Amikor az idő feljavult, bocskorban járt, míg be nem hidegedett, még abban is szántott. Vasárnap és télen a 4—5 éves gyerekek nadrágot húztak. Az ilyen korú fiúkat már nad­rágolták. A nadrág bokáig ért, mert alatta volt a hosszú gatya. Az egyik gyereknek rézcsatos nadrágszíja volt, a másiknak húzentróglija. A pantallóhoz kabát is járt, mellényük azonban nem volt. Rosszabb időben a kiskabátot is felvették. Béléses, zsebes kabát volt. Télen felke­rült rájuk a rövid nagykabát. A módosabbak kabátján prém is volt. Egyesek jobban szeret­ték, ha a gallér nem volt pörémes, mert ha a hó ráesett, elolvadt és a szőr lucskos lett. A ru­hák a fogason lógtak. Ha meleg volt, akkor a fogasra kerültek, ha hideg idő járta, akkor lekerültek onnan. Télen báránybőr sapka volt a fejükön, vagy süveg szabású sapkát hordtak : a felső része böjhös (bolyhos) volt, alatta báránybőr béléssel. A fülüket is belehúzták. Télen a bocskort, bakancsot már a kiscsizma váltotta fel. Hej, de nagy boldogság is volt az! Jobban megörültek neki, mint a kalapnak, pedig az is nagy öröm volt. A kalapot a Palicz nénitől, vagy az Oláh kalapostól vették Orosházán. A gyereket megtanították a kapca feltekerésére és a csizma felhúzására. Míg meg nem tanulta a gatyaszár csavarását és a kapca tekerését, addig a nénje vagy anyja rossz csizmáját kapta csak el. Igyekezett is megtanulni, mert csak úgy kapott új csizmát. A kiscsizma kétlábas volt, vagyis mindegy volt, hogy me­lyik csizmát melyik lábra húzta. Ha reggel felhúzta, csak este vetette le. Kicsit megrázta a lábát, s már lent is volt, mert elég bőre szabták. К féllábast már nehezebb lehúzni. A két­lábas csizmánál a fej felső részét egybeszabták a szár aljával, a szár hátulját pedig a kéreggel. Talpig varrott volt. Olcsóbb volt, mint a féllábas, de gyereknek sárba jó volt. Az igazi csizma a féllábas csizma volt, de ilyen kevés akadt. A többségnek oldalt varott, kétlábas csizmája 347

Next

/
Thumbnails
Contents