Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - IX. Levesfőzés

Krumplileves. Egész éven keresztül sokszor sor került rá. A burgonyát meghámozták és eldarabolták. Lábasba tették és gyökeret, sárgarépát, egész hagymát tettek bele. Miután hamar megfőtt, már a feltevéskor beletették a rántást, s ugyanakkor került a só is bele. Hoszszú 1ère eresztették. Míg fel nem forrt, lefedték, azután a födőt félrehúzták, s addig főzték, míg a krumpli meg nem puhult. Amikor a tálba került, tejfölt tettek rá, de ha kolbász főtt benne, akkor nem tettek bele tejfölt. Sokan ecettel fogyasztották. Gyakori és kedvelt étel volt a krumplipaprikás is. Lábosba zsírt tettek, s amikor megolvadt, egy fej vöröshagymát szeltek rá, s dinsztelték (párolták). Törtpaprikát szórtak rá és a lábasba tették a krumplit. Ha volt zöldpaprika, néhányat tettek bele. Úgyszintén ekkor került bele a kolbász is, feleresztették vízzel és megsózták. Lefedve főzték, nem kavarták, hanem időnként a lábast riszálták, megrázogatták. Jobban szerették lassabban főzni, mert akkor nem főtt szét. Van aki fogyasztás előtt villával szétnyomkodja, s van aki ezt látni sem szereti. Savanyúsággal fogyasztották. Savanyúkáposzta-leves. Csak télen főzték, de hét nem múlt el nélküle. Felbontották a káposztáshordót és vettek ki belőle káposztát. Amikor kemencében főzték, akkor vászonfazékba, újabban fazékba, lábasba tették s annyi vizet öntöttek hozzá, hogy jól ellepje. A füstölt oldalast, vagy az orját megmosták, az oldalast eldarabolták és megsózták. Kemencébe tették, vagy sparheton főzték. Födővel lefödték. Amikor a káposzta megpuhult, berántották. Utána forralták, főzték még a levest. Amikor átfőtt a rántással és a hús is megfőtt, levették és tálalták. A vásárhelyiek nagyon tejfölösek, s amikor a leves az asztalra a tálba került, megtejfölözték. Az orosháziak nem mindig tettek rá tejfölt. A káposztaleves sok vizet kíván. Tarhonyás ételek. A tarhonyából készült ételeket sok helyen az ember jobban tudta elkészíteni, mint az asszony (elsősorban azért, mert az asszony sokszor elhúzta tőle a zsírt). Ha az asszony nem volt a tanyában, az ember rendszerint tarhonyát főzött. Ha tej volt a tanyában, akkor az asztalra sokszor tejestarhonya került. Kapós volt. Csak tehéntejjel készült, mert a birkatej zsíros és könnyen lesült. Birkatejjel csak akkor főztek tarhonyát, ha nem volt tehéntej, de a birkatejhez vizet öntöttek. A kotla fenekét megzsírozták, nehogy lekozmásodjon. Beleöntötték a tejet és gyengén megsózták, s amikor forrni kezdett, beletették a tarhonyát. Hamar megfőtt. Nem volt sűrű, „csak jó keményes". Szerették, de utána még került az asztalra más étel is. A tarhonyaleves már nem volt olyan kapós, mint a tejestarhonya. Akkor főzték, amikor nem volt tej a tanyában. Ugyanúgy főzték, mint tejjel, de a végén paprikászsírral „nyakon öntötték." A tarhonyás ételek közül a keménytarhonya került legtöbbször az asztalra. Minden héten sor került rá. Samu Sándoréknál hétfőn a mosáskor mindig kemény krumplistaihonyát főztek. A tarhonyából készültek közül ezt volt a legnehezebb megemészteni. A lábasba elegendő zsírt tettek, s arra vizet öntöttek. Minden „szömélyre" egy kisfélmarok tarhonyát számítottak. Amint a tarhonyát beletették, kis idő múlva keverni kezdték, s ha fölitta a levét, vizet öntöttek hozzá. Nyáron zöldpaprikát is vetettek bele, krumplit inkább csak az orosháziak tettek. A keménytarhonya is hamar megfőtt. Ha a vizet elfőtte és a kanál megállt benne, kész volt. Jól lehetett lakni vele, de a vizet erősen kívánta. Ha valaki keménytarhonyával jóllakott, nyugodtan megfoghatta a kapa, kasza nyelét — mondták. Kerekgaluska-leves. Csak a vásárhelyiek főzték. Föltették a levet: a vízbe gyökeret, sárgarépát, hagymát és sót lettek s addig főzték, míg a gyökér puha nem lett. Míg a levét főzték, készült a kerekgaluska, amit az orosháziak gombócnak hívtak. Egy tálba egy összemarék (két félmarék) lisztet tettek és forró zsírt öntöttek rá. Összetörték, vagyis a lisztet és a zsírt összekeverték, majd beleütöttek egy tojást és langyos sós vízzel összegyúrták. Végül gombócokat formáltak belőle. Ha forrt a leve>, belerakták. Amikor a gombóc megfőtt, tálalták. A tálba szedett levesre rásuhintottak: egy kanálfej jó forró zsírba törtpaprikát szór22* 339