Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - I. Kenyérsütés

AMIÉRT DOLGOZTUNK NAGY GYULA Ételek, étkezés I. Kenyérsütés A kenyér a legfontosabb táplálék, majdnem mindenhez használják, sokan még a levest is kenyérrel eszik. Fejes Mártonnál csak a bablevest fogyasztották kenyérrel, de a Juhász nagyapa még a húslevest is kenyérrel ette. Meg is becsülték a kenyeret. A gyereket meg is verték, ha eldobta a kenyér maradékát. Ha véletlenül leejtették a kenyeret, felvették, megcsókolták, lefújták róla a port és megették. Ha a szülő látta, hogy a gyerek a kenyeret leejtette, nem állta meg szó nélkül: „Nem érdemlöd mög a könyeret!" A kenyérsütés az asszony, s a kenyérszelés legtöbb helyen az ember dolga volt. Nem mindegy, hogy milyen a kenyér. A jó kenyeret nagyon szerették. A rosszabbul sikerült kenyér nem ízlett. Nem állták meg szó nélkül: „ez nem ojan, amijen lönni szokott!" Ha nem sikerült a kenyér, a legtöbb asszony megsiratta mindennap, ameddig a kenyér tartott. Ilyesmi csak akkor fordult elő, ha a lisztet a malom megégette, vagy búzaaljjal összekeveredett és erőtlen volt, s a kenyér nem bírt felhasadni. Az ilyen lisztet a disznók eleségéhez keverték. A gazdaasszony büszke volt a szép kenyérre. Ha valaki meglátta, nem hagyta szó nélkül: „Ájnye, de takaros szép kenyér ez!" Megkínálták csupa kenyérrel: „Kóstójja mëg, mijén finom!" Hamar befogták a lányt kenyeret sütni. „Addig nem mégy firhő, míg nem tucc kenyeret sütni!" — mondták neki. Igyekezett is. Különösen, ha másnap nem ment iskolába, akkor feltétlenül felkeltették dagasztani. A 12 éves lány a kovászolásnál segített, éjfélkor pedig felkeltették dagasztani, hogy tanulja. Szerettek a lányok kenyeret sütni. Fejes Mártonné is jobban szeretett kenyeret sütni, mint mosni. Mosásnál egész nap a teknő mellett kellett állni, de a kenyérsütéskor közbe-közbe pihenni is lehetett. A kenyérsütés első lépése a párkészítés. A párt ősszel készítették és egészen tavaszig használták. Egy kosár pillangós korpát öntöttek a vájdlingba. Azután 1/2 liter zabot, 5 fej: apróra vágott vöröshagymát, 5 piros, erőspaprikát és 1 liter komlót 5 liter vízben főztek. Amikor puhára főtt, mindenestől ráöntötték a korpára és összekeverték. Egy régebbi kenyérsütéskor hagytak egy cipónyi tésztát. Csak olyan kenyérből hagytak, akibe nem tettek sörélesztőt. A cipót szétszaggatták és a korpa közé dagasztották, nem túl keményre. Ha keményre sikerült, langyos vizet öntöttek hozzá. Majd letakarták és összekelt, összekelesztette a tészta. Két óra kelés után pogácsaformára összenyomkodták és pár szárítókasra (amelyet az orosháziak cserinynek hívtak) rakták és kitették az eresz alá. Két lécet dugtak a koszorúfához és arra tették a cserényt. Ha nedves idő volt, a padláson szárították. Tavaszszal, amikor virágzott az akác, egyesek a komló helyett friss akácvirágot főztek a párba. 319*