Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Karikásostor-készítés

ostoí járása szabta meg. Ha a nyak könnyebb volt és azért rántott, akkor sallangot tettek rá, vagy a tellenget rövidebbre vették. Többféleképpen lehet az ostorjárást szabályozni. Ha a derék közepe olyan nehéz, mint a nyak, akkor jó. A saUangot kevesen pillangónak is hívták. Régebben a kanászok a tarlón bicskával készítették a sallangot. A sallangozást Menyhárt István a következőképpen végezte : egy keskeny bőrszalagot vágott nyaknak s a nyakkötéssel fejezte be az ostor felső végét. A szalagot megfelelő hosszúságúra elvágta és a végeit laposra nyeste. Ha erős az anyag, akkor a nyak csak egyrétű. A szirmot már előzőleg beáztatta. Az ostorderék felső végét még a fonás befejeztekor madzaggal körülkötötte. Most a madzag alatt elkötötte az ostort a szirommal. A rézkarikát a nyaklóba tette és szirommal körülkötözte. Minden öltésnél az oldalára tekert egyet, hogy az ágakat összefogja, majd a kihúzott szirmot jól meghúzta. Majd kb. 2 cmrel lejebb ismét átszúrta és körültekerte. A nyakat három helyen kötötte le. Dróttal is szokták a nyakat összekötni, vagy zsineggel, de legjobb a szirom. A kötések a sallang alatt nem látszanak. Régebben sokkal több karikáson volt rézkarika. Az átkötés után megkezdte a sallangozást. Készített egy gyűrűt sziromból, olyant, amilyen a csapó végén van. Kiszámotta, hogy „nyolc fűzésű lëgyën". Minden második szemre került egy sallang. A gyűrű-kötéstől kezdte a darázskötést készíteni, amely alulról felfele haladt. Egy-egy gyűrűbe nyolc hurkot kötött s amint már mondottuk, minden másodikba került egy újabb sallangsor. A felső sarkát átlyukasztotta és a sallangot ráfűzte, ráhúzta. A darázskötés egy szál szirommal történt (tehát ez nem fonás volt). A darázskötést egészen a nyakig folytatta s a legszélsőre már nem került sallang, A megfigyeléskor a sallangokra a készítő neve került: mindegyik sallangra egy betűt lyukasztott. A nyélnek legjobb a szilvafa, legerősebb az akác. Az akác nem egykönnyen törik el, de nehéz. A kőris könnyű és szívós. Az utóbbi időben a rangosabb karikás nyele esztergált. Alsó részét kézmarkolatnak készítették ki, hogy jó fogás legyen rajta, mert sokat van kézben. Sokszor az alsó vége profilait s egy kis gömbben végződik. Felső része fokozatosan vékonyodó s valamivel hosszabb, mint a markolati rész. A könnyű nyelet szerették. Nem mindegy, hogy milyen hosszú : a túl hosszú nyél húzza az ember kezét, nagyot ránt és elfárad a kar. Ha rövid, akkor meg úgy érzi a használója, mintha a nyél nem is volna. A rövid nyél suta és nem lehet vele nagyot durrantani. Az ideális nyél 40—45 cm hosszú. A szilvafa nyelet azért is szerették, mert sűrű, erős és nem tört könnyen. Felülete sima és nem szálkás. A színe miatt is a legkedveltebb nyél. A levágott szilvafaágat 4—5 napra lótrágyába dugták, a trágya gőze megpácolta és kipirosodott, később pedig szépen megért. A nyél munkáihatóvá vált és nem repedezett. Egyesek a nyelet kétnyelű késsel vagy bicskával faragták, azután üveggel lekaparták és dörzsölőpapírral dörzsölték. A nyél formája és minősége az egyszerűtől a szemrevalóig igen széles skálán mozgott. A legtöbb nyél kerek volt, szegletes felsőtestű nyéllel csak ritkán találkoztunk. A legegyszerűbb : egy rudacska, amelynek a felső végét kétoldalt megnyesték. Legtöbb egyszerű nyélen megtalálható az az eljárás, amelynek eredményeképpen jó fogás esett rajta. Ezt kétféleképpen érték el : a markolatot kidomborították, vagy a markolat alsó és felső végét fokozatosan mélyítették. Néha éppen ellenkezőleg : a markolat középső részét mélyítették ki. Az alsó részét vagy tompára faragták, vagy egyenesre hagyták. Ha találtak egy gyöngyházgombot, az egyenes végű botra felszegelték. Ritkán előfordult, hogy a nyelet szegletesre faragták, azonban a markolatja annak is gömbölyű volt. A szegletes nyél oldalára is szokás volt a talált réztárgyat rászegelni. így Kérdő János 1928-ban készült karikása nyelét is egy domború rézgomb díszíti. Legtöbb nyél felszíjazott. Voltak azonban, akik sima nyelet használtak, de egy bőr bújtatót (amelybe a kezüket dugták) mindenképpen erősítettek rá. Ha a csikós vágtában 20* 307