Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Karikásostor-készítés

ment a lovak után, akkor a bújtató szíjat felhúzta a csuklójára, hogy ki ne essen a kezéből. Ezért csuklószíjnak is hívták. A felszíjazott nyél szebb. A nyél díszítése nagy változatosságot mutat. Célszerűnek látszik először a Menyhárt István által készített ostor nyelének díszíté­sét bemutatni, annál is inkább, mert készítését megfigyeltük. Menyhárt István ugyanolyan bőrből vágta a nyélre készítendő fonatokhoz a szíjakat, mint a derékhoz, azzal a különbséggel, hogy olyan szélességűre hasította, mint amilyen vastag a bőr. Vékony szíjjal dolgozott, hogy a lapos fonat a nyélre tapadjon. Egy kisujjnyi szélességű és 40—50 cm hosszúságú bőrdarabot hatfelé hasított, de a bőr végén egy darabig nem bontotta ki (nem hasította el), az lett a kengyel. Abba fűzte a tellenget (lapos, erős szí­jat), amelyet a rézkarikába is belefűzött. Kétrétegű volt a kengyel, hogy minél erősebb le­gyen. A nyél felső végét laposra faragta, hogy a kengyel jobban ráfeküdjön és könnyebb le­gyen szegelni. A kengyel végét is lenyeste, hogy a nyélre feküdjön. Majd mindkét bőrt 2—2 szeggel a nyélre szegelte. Ha a kengyel szélesre sikerült, akkor keskenyítette. Azután a fonás következett. Öt ágból könnyű fonni, de a fonatot később szétválasztotta, majd ismét össze­vette, hogy a végén ismét szétválassza őket. (A fonat szétválasztásával, ismételt összehúzá­sával is lehet a nyelet díszíteni). Ezért hat ágat font. Vannak, akik a karikás derekát tudják fonni, de a hatost nem, mert az nem minden karikásra kerül. így fonta körül a nyelet hol hatágú, hol háromágú fonattal, egészen a nyél markolatáig. A fonatokat kárpitosszeggel erősítette a nyélre. A markolat fölé 4 pár sallangot szegeit kartács-szeggel. Minden sallangra egy-egy számot rajzolt lyukasztóval. A számok az ostor készítésének évszámát adják. Az egyik sallangpár alá került a csuklószíj vége, amely egy 20—25 cm hosszú, középen ketté­hasított, lefelé kissé szélesedő bőrszalag. Ezt is díszítette. Az alját kisallangozta, vagyis ol­lóval benyírkálta, ráadásul lyukasztóval három lyukat fúrt rajta. Végül a kengyel alatt köz­vetlenül és a marok felett lévő sallangsor lábánál a nyélre egy sárgaszínű, kisallangozott (bevagdalt szélű) szélesebb bőrszalagot borított, majd egy vagy két sziromfonattal a nyélhez szorította, és kárpitosszeggel is bebiztosította. Tanulságos megfigyelni Plenter Béla ostorának nyelét. Szilvafából esztergált s kiérlelt piros színű. A nyél gazdagon díszített. Felső vége elkeskenyedő, legvége bemélyített, s ab­ban helyezkedik el a telleng. A nyél felső végére bőrfejet kötöttek, amelynek két szára ráhaj­lik a nyélre s kis szegekkel rászegelt. A fej két szára szironyból készült és darázskötéssel kö­tötték át. A darázskötésbe három sor sallangot fűztek, érdekes módon a sallangok nem le­felé, hanem felfelé állnak. A három sorban 4—4 sallang sorakozik. A szironyt a fej lekötése után ritka keresztkötésben egészen a markolatig vezették. A laza keresztkötés dupla szállal történt. A markolat felett a nyelet ismét körültekerték darázskötéssel, amelyben ugyanannyi sallangot kötöttek, mint fent. A bujtatószíj erősen szélesedő s közben feltűnő bő kivágása (nem hasítás) van, az alja pedig csipkézett. Ha rövid a csuklószíj kivágása, akkor rossz vele durrantani, mert feszül benne a kéz. Van, aki beledugja a kezét és megcsavarja. így nem feszül a kezén, de ki sem esik belőle, és durrantani is tud. A nyélen P В monogram látható. A gazdája árral beleszúrt, és alumíniumdrót darabot kalapált bele. A markolat alsó részére motívumot vert hasonló módon. A legvégén egy sárgaréz gomb díszíti az ostor nyelét. Plen­ter Béla szerint jó, ha a nyél legvégén van egy kis bunkó. Ha a csikós, pásztor rézgombot vagy más kisebb réztárgyat talált, azon nyomban az ostorára rakta. Némely nyélen az ostornyakat kétoldalt egészen a markolatig vezették, sőt egyik felől a bujtatószíjban folytatódott. A bőrszalagokat nagy fejű szögekkel szegeitek fel, a 3—3 szegnek alumínium lemezből kivágott alátét van: egyfelől nem szakad ki a szíj, másfelől díszítik az ostort. A kétoldalt párhuzamosan lefelé haladó szíjat közvetlenül a markolat felett szélesebb bőrrel vonták körül, a széleit kisallangozták, majd egy-egy fonattal a nyélre szorították. Ismét másik nyélen a nyakat csak az egyik oldalon vezették tovább, s ez a buj­tatóban végződött. A szíjszalagot keskeny szíjjal szorították a nyélhez. Közvetlenül a nyak 308

Next

/
Thumbnails
Contents