Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Szappanfőzés és nagymosás

szétoszlott a zsiradék, még egy kis ideig főzték. Az elsőié alatt már volt lúg. A szappant egy cseréptállal nagyobb edényekbe szedték, a lúgot pedig mosóteknőbe öntötték. Ezzel kifőtt a szappan elsőléről. A cserépkantából ismét öntöttek szódát az üstbe és majd beleöntötték az elsőléről leszedett szappant. Szépen lassan kavargatva egy kis ideig még főzték. A másodiklé hamarabb megfőtt, mint az első. Akkor főtt meg, amikor keverés közben fehéredett a szappan, és kezdett nyúlni. A kanalat ki-kivették és nézegették. Amikor jóváhagyták, levették az üstöt a katlanról és a szappant a fenti módon lemerték a cseréptállal. A lúgot ismét a mosóteknőbe öntötték. Ezzel a másodiklé is kifőtt. Majd megint szódalevet öntöttek az üstbe, de már kevesebbet, mint az első- és másodikléhez. Minden lénél, újrafőzésnél vigyázni kellett, hogy mennyi szódát öntenek hozzá: ha keveset öntöttek, akkor a szappan zsíros maradt, ha viszont sokat öntöttek, akkor a szappan könnyű lett. A szappanfőzés titka : a szóda mennyiségét el kell találni. Egy kis ideig még főzték, de már rövidebb ideig, mint az első- és a másodiklét. Mikor a kanálról szépen nyúlt a szappan, akkor kifőtt. Bádogkanállal kimerték az üstből. Mindjárt megfagyott. Ha fehér volt, biztosan megfőtt. Van, aki csak kétléről főzte, de az erősebb szódával főzte. A jó szappanfőző jobban szerette háromléről főzni. Mire kifőtt a szappan, elkészítették az öntőt. Míg a szappan főtt, az öntő hideg vízben állott. Egy lepedőt hideg vízbe mártottak és az öntőre tették. A szappant igenyösen az öntőbe szedték. Míg szedték, kenyérvágó késsel vigyázva keverték, hogy a széle ne fagyjon meg, mert ha megfagyott, megrepedezett, és a lúg nem tudott leszivárogni a repedések között. Ha az alja megfagyott, a felső vége elvált tőle. A harmadiklé lúgját fölvették üvegbe, s asztalt súroltak vele. A szappan az öntőben kihűlt és másnap az öntőt szétbontották, a ruhát levették a szappanról és a táblát a padlásra vitték. A kémény mellé élire állították, deszkát tettek alá, s leterítették, hogy a por ne lepje. A lúg is megolvadt, eldarabolták és szellős helyen deszkára tették. Néha a lúgot is öntőbe öntötték, de előbb az üstben hagyták, hogy hűljön. Kavargatták, míg hűlni nem kezdett. Akkor gyorsan öntötték, mert azután már hirtelen hűlt. Amikor a lúgszappan megszáradt, nagy ruhazacskóba tették és télen a kuckóban volt a helye, hogy ne ereszkedjen le. A tarka ruhát első 1ère lúgszappannal áztatták be s kezet mosni is nagyon jó volt. A harmadik lé lúgja kocsonyás lett és azt súrolásra használták. Az asztalszéket, a gyalogszékeket is ezzel súrolták. Nem mindenki tudott jó szappant főzni. A jó szappan habzik, nehéz és kemény. Minél tovább áll, annál keményebb, s nem kopik annyira. Ha megkopogtatják : pöng. Csontszínű. A rossz szappan könnyű, hamar elázik és nagyon kopik. Az ilyent nagyon erős szódával főzték. Ilyen esetben a lúg is nehezen aludt és száradt meg. Mindig a legidősebb szappant használták el. Nem volt nehéz a szappanfőzés, de egy nap eltelt vele. A paraszti munkában hamar és erősen piszkolódott a ruha, s mosása nehéz és fárasztó munka volt. Egy parasztgazdaságban nyáron majcsak minden héten, télen pedig kéthónaponként mostak. Nyáron, a jó időben szívesebben végezték. Hétfőn vagy szerdán mostak, kedden és pénteken a katolikusok nem mostak és szombaton csak ott mostak, ahol kisgyerek volt. „Hétfőn, kedden a frissek, Szerdán, csütörtökön a lusták, Pénteken, szombaton a kurvák mostak." A mosás előtti napon meghordták a vizet, a katlanon lévő üstöt telehordták. Szappant faragtak bele, így másnap könnyebben elázott. Azután az üstöt fafedővel lefedték. A tűzrevalót is odakészítették, hogy a mosáskor csak gyújtani kelljen. Azután elnyűtt abroszda297