Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Nagytakarítás

har esetén maradt el, de amikor a vihar elült, takarítottak. A napi söpréshez tartozott az istálló eleje elcsapása is. Kapáláskor a napi takarítás legtöbbször elmaradt. Az ágyakat azonban mindennap fölvetették. Aratásban már nemigen maradt el a napi takarítás, mert a jószág kint volt s kevesebb volt a baj. Úgyszintén a kukoricatörésben is elvégezték a napi takarítást. A szombati takarítás alapjában véve olyan volt, mint a napi takarítás, azzal a különbséggel, hogy a szoba-konyha, sőt a házeleje földjét is mázolták. Lepókhálóztak és a homokot kisöpörték. A homok már olyan apró volt, mint a. fédervájsz. A port kihuzatolták. Ronggyal csak nagyon régen mázoltak. Mostanában kopott meszelővel végezték, amelybe a ciroksöprű nyelét dugták. De csöpüvel is mázoltak, mert azzal szépen simára lehetett, s nem lett girizdes, csíkos. Lavórból mázoltak. Legtöbb helyen csak tiszta vizet használtak, de néhol lóganés vízzel végezték. Zádoriék a szoba-konyhát még most is azzal mázolják. Sok helyen friss vakonddúrást áztattak a lavórba. Ha a megszáradt mázolás fölpukkant vagy föltört, akkor az azt jelentette, hogy vastag. A nyers mázolás pukkad fel, törik fel és gödör marad a helyén. Ilyenkor forró vizet öntöttek rá. A forró víz felmarta és friss lóganét vetettek rá, söprűvel jól beledörzsölték, majd az egészet lesöpörték. Olyan volt egész héten, mint az üveg. A szomszédok nem tudták megállni szó nélkül: „Mit csinának vele, hogy ilyen sima?" Míg rendbe nem tették a mázolást, nem volt szabad rajta mászkálni. Ha a homokot lesöpörték, akkor: „mentül jobban taposták, antul jobb volt!" Ahol lány volt, ott a mázolást nem szitával homokolták le, hanem locsolóval, hogy szebb legyen. Szombaton az aszszonyok a konyhaasztalt lesúrolták, s a sparhetot vasporral kipucolták. A kamrát egy héten egyszer kisöpörték. A férfiak szombaton délután ajjat hordtak az istállóba. A takarmány környékét és az udvart összetakarították és vasárnap reggel felsöpörték. Minden nagyobb ünnep előtt nagytakarítást végeztek. Az igazi nagytakarítás azonban az volt, amikor meszeltek is. A szobát évenként csak egyszer meszelték, kivéve a kemencét. Amikor jó meleg idő volt, kipakoltak mindent, az ágyneműt is kivitték száradni a napra. Létrára, rudakra tették, a paplant pedig a kerítésre terítették. Amikor az ágynemű egyik oldala megszáradt, sodrófával kiverték belőle a port és megfordították. Este bevitték:„Még a levegő is jobb volt utánna!" A szobában a falakat leporolták, a repedt gerendákat bemalterozták, az egérlyukakat besározták. Néha a kemence is repedt volt, s azt is kijavították. Ha dohányoztak az emberek, akkor egyesek szappannal lemosták és két, néha három sorjával is meszeltek. A szobát nemigen homokolták, vagyis homokos mésszel nem meszelték. Olajfestékkel bekenték az ajtókat, ablakokat. A nagy mestergerendát és a kis fiókgerendákat a vásárhelyiek meszelték, az orosháziak olajjal festették, de csak az alját. Az udvarra kivitt bútort leporolták, lemosták, és bútorlakkal bevonták, hogy fényesebb legyen. Az órát és a képeket is megtisztították. Az ágyneműt már előre kimosták és bevasalták. 2—3 nap alatt rendben is lett minden, s addig mindenki ott aludt, ahol tudott. Az ágyneműt estefele mindig bevitték a konyhába, mert ott általában volt egy vetetlen ágy és abba vetették bele. A konyhát évente kétszer meszelték, ámbár voltak olyan asszonyok is, akik csak minden évben meszelték. Kora tavasszal, húsvétra általában bemeszelték. Teljesen kipakolták a konyhát is a házelejbe. Meszelés után a falra új falvédő került. Pál Jánosné a kiskonyhában és a házelején a födélfákat és a léceket is bemeszelte színesre. Ha volt nagylány a tanyában, akkor az segített, ritkán az emberek közül olyan, aki szeretett ilyen munkában segédkezni. De legtöbb a nagytakarítás idejében nem is szeretett a tanyában lenni, ezért kiment a földre dolgozni, még ha nem is volt sürgős a dolga. A padlás, kamra takarítása közül a padlás volt az első, cséplésre mindig rendbe tették. A takarítás előtt elrámoltak. Ami nem nagy érték volt, lehányták, mert a padláson sokszor még avasfene is volt, hogy ne fogjon helyet, a sárgaföldes gödörbe eltemették. Lepókhálóztak, majd az egérlyukakat besározták és a padlás földjét sárgafölddel bemeszelték. Ahol 288