Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 2. Nyári életmód

étel, bekiáltották őket. Vagy felengedték a kutat: „Na, a Szűcsné maga van, mer föl van eresztve a kut nálla!" — mondták a szomszédok. Aratáskor fehér ruhát akasztottak a gémre. Ha olyan messze dolgoztak, hogy nem járhattak haza étkezni, de ebédet gyalogosan el lehetett vinni, akkor csak reggelit vittek magukkal. A szőrtarisznyába kenyeret és szalonnát tettek. Az ebédet úgy vitték ki nekik lábasban, fazékban. Az edényeket a garabolyba tették. Sokszor bableves volt sonkával, vagy krumplileves kolbásszal az ebéd. Kiki csinált magának kapával egy kompot (kis földcsomót) s ráült, ha száraz volt a föld. Ha nedves volt, s a közelben nem volt gyep, a föld szélére ültek és rossz kabátot tettek maguk alá. Az ebédet körülülték és tányérba szedtek. A tányért azután az ölükbe vették. A leves után a következő fogást is abba a tányérba tették. Ürgeöntőlevest (köménymagos levest), tésztalevest a vásárhelyiek nem vittek, mert náluk a száraztészta (főtt tészta) nem jár levessel. Ellenben az orosháziak a tésztaleves után fogyasztották a főtt tésztát. Vizet régebben csobojóba, vagy csöcsös-korsóban vittek és árnyékba állították. Az ebédvivő megvárta az ebéd végét és a mostalant, mosatlant (orosháziaknál: mocskost) hazavitte. Ha a messzi tagban dolgoztak, akkor a garabolyban kenyeret, szalonnát, kolbászt, főtt sonkát vittek ebédre. Levest nem vittek, vacsorára főztek. A kocsi mellett ettek, ha meleg volt, a kocsi árnyékában. Pokrócot terítettek a földre, az ebédet a közepére tették és körülülték. Ebéd után deleltek. Csáki Mihályék a munkahelyre vittek ki 4 karót és ponyvát terítettek rá és a három oldalát is beterítették, mert a közelben nem volt fa. Alatta deleltek. De nem minden évben csinálták meg. Általános volt, hogy a delelés (pihenés) délben tartott legtovább. A pipás emberek üldögéltek, más részük hencsërgëtt (forgolódott), vagy aludt. Voltak helyek, ahol ebéd után csak rágyújtottak s az volt a delelés: „Gyerünk kapálni!" Az ilyen hajtós helyen nyáron is csak addig deleltek, míg a kaszát megkalapálták. Fa hűsibe, a gyöpre lefeküdtek. Kabátot terítettek maguk alá. Nem nagyon tettek a fejük alá semmit sem, mert akkor elaludtak. A részes aratók, ha a tanya alatt dolgoztak, ereszalján vagy a konyhában étkeztek. A család az asztal belső s a munkások a külső felén ettek. Tavasszal, amikor felmelegedett az idő, a férfiak szerettek kint aludni. Az idő javultával először az öreggazda került ki a szobából a házelejbe, ahol egy elhasznált ágyban aludt. Pokróccal terítették le és egy párna mindig volt rajta. A subát az ágyra terítette, ráfeküdt és a suba nagyobbik felét magára húzta, csak a feje volt kint belőle, mindig hajdonfüvei aludt. Ha meleg volt, akkor a szőrivel kifele, ha hideg volt akkor pedig szőrével befele fordította a subát. Mikor felmelegedett az idő, a legények is kiszorultak az istállóból a sok balha miatt. A bolha különösen a lóistállóban terem, mert a marhának a huggya nagyon erős s onnan menekül. Kerekes Flórián — amikor gazdálkodott, — az udvarra tolta a kocsit, az oldalközbe szénát tett s pokróccal takarózott. Levetkőzött és a ruháját maga alá tette. Mostanában a veje és az unokája a szabadban akartak hálni. De egy kis idő múlva behurcolkodtak : annyi volt a szúnyog, hogy kénytelenek voltak a fejüket is betakarni, a szúnyogok még a pokróc alá is bebújtak. Azután nem is készültek kifele. Nyáron őrizték az asztagot. Az öregatya volt a legjobb asztagőrző, az nem is aludt. Inkább nappal aludt. A fiaira nem merte bízni, nem is mindig volt veszélytelen az asztag őrzése. A Hatablaki-dűlőben a pisze Miszlai-féle (olyan nagy görbe orra volt, hogy még egy kos is megirigyelhette volna) tanyában történt : A földet Kissék munkálták. Két asztag volt egyvégbe. Ezt őrizte Kiss Imre. Nyugat felől áher (szél) fújt. Olyan menetes, néha azonban lükésszerüen fújt. Az asztag mellett alvó legény arra ébredt, hogy a láng az asztagon keresztül jár és őt is sütögette. Elszaladt, de a papucsa ott égett. Úgy mondják, hogy Strincz Jánosné gyújtotta fel, mert egyik lányát az egyik Kissnek szánta, de nem kellett neki. Nem sok idő múlva a kiszemelt vőlegény mással esküdött s a tanya népe a Barackosi Olvasókör276