Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 2. Nyári életmód

volt, mert belekapaszkodott a szél. Amint a dudvát kihordták, a placcot és az istállót kisöpörték. A legények sokszor az istállóban gyűltek össze és a mécs világánál beszélgettek. Nemegyszer törték a fejüket, hogyan szerezzenek pénzt a bálra. Előfordult, hogy megfúrták a hombár fenekét. Az ilyen búzát olcsóbban adták. Voltak olyan tanyások, akik megvették. Özv. Szénási Lajosnénál lakott a legényfia az Aranyad mellett. A legény megfúrta a hombárt s egy zsák búzát két kisrúdra fektetett és elhúzta Héjjá Mihályhoz, a sámsoni határ mellé. Az öregek ezért kívánták a csendőröket a Központra: „Lőtt is!" A csendőrök lestek a legényeket. f) Tanyatelek télen A tanyabeliek készültek a télre. A vásárhelyi őszi vásárban beszerezték a nyírfasöprűket és a falapátot. A nagyobb gazdák — ahol több béres is volt — 3—4 nyírfaköteget is vettek és a béresek kötötték meg. A nyél a régi maradt. A két keresztfa közé kerültek jó szorosan a nyírfavesszők. Néha egy egész kévét tettek bele. Vasárnap reggel a béresek dolga volt az udvar felseprése. De a kisebb gazdaságban is párjával kötötték a nyírfasöprűt, s így többen is söpörhették a havat. Az istállóban volt a helye a söprűnek. A trágyát szarvasba rakták. Pörömet raktak körös-körül, az volt a szarv. A szélétől a közepe fele lejtett. Telén a szarv közé talicskázták a dudvát. A tyúk így nem terítette annyira széjjel. A tetején kaparászhatott, onnan nem rúgta le. A hó leesése előtt hordták szarvasba a trágyát. A takarmánybehordással mindig egy nappal előbbre voltak. Télen, amikor aföllegförmeteget mutatott, akkor annyi takarmányt vittek az istállóba, amennyi elfért. Ilyenkor a hazelejbe, az eresz alá szárkévéket raktak. Néhány napos förmeteg nem volt ritkaság. Tél elején őrlettek, hogy tél derekán ne kelljen azzal vesződni. Nem várták meg, hogy a liszt kifogyjon a zsákjából. Arra számoltak, hogy fölfakad a föld árja, nagy sár lesz és ezért annyi takarmányt vittek az istállóba, amennyi elfért. A maglóknak (még hizlalásba nem fogott sertés) is előre elkészítették a korpát, árpalisztet. Az őszi befogást már decemberben eladták és ezért télen nem daráitattak. A nagyobb gazdaságokban mindig őrlettek ősszel, mert ha két ló nem bírta, befogtak négyet. Kellett a járatás télen is a jószágnak. Nem őrlettek sokat, mert megdohosodott. Szerették a frisset. De télire általában többet őrlettek. Egy hónapi tartalék mindig volt. Ha már csak két sütés maradt, akkor őrlettek, mert a nagyobb gazdaságban hatan-heten is voltak s hetenként kétszer is sütöttek. A hó a tanyán sok munkát adott. Kúthoz, istállóhoz, ólakhoz, takarmányhoz csapást söpörtek, ha vastagon volt a hó, akkor lapátoltak. Az istálló, ól előtt placcot söpörtek, részint hogy a baromfiak ott egyenek, részint, hogy az olvadás után hamarabb fölszikkadjon. Hófúvás után sokat kellett lapátolni és söpörni. Mikor a szél összeveri a hófúvást, akkor nagyon kemény. A gyerekek az udvaron hóembert csináltak. Sárgarépa volt az orra, de az éhös varjú sokszor elvitte. A söprű a kezéből el sem maradhatott és a fejére egy rossz kalapot tettek. Ahol volt kisszánkó, a gyerekek szánkóztak. 2. A nyári életmód Míg az ősz utójára, tél kezdetére az volt jellemző, hogy a fagy elől sok minden a szobába került, a tél végét az mutatta, hogy most ezek kikerültek onnan. Míg fagyos, hideg idők jártak, a krumpli a vacok alatt egy ládában volt. Mihelyt a fagy megszűnt, kitették a kamrába, mert a krumpli hamar csírázik. A húslevesbe való gyökér, sárgarépa is kikerült. 274