Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - e) Téli munkák

megfonták. A fonálból a ló lábára szőrnyügöt (bár nem szőrből készült, de így hívták) a tehén számára pöckös kötelet készítettek. A kócot az asztalra tették, téglát helyeztek rá és a padon ülve eresztették. A varrás, foltozás is a szobában történt, mégpedig a kemencepadkán. Legtöbb asszony csak kézen varrt. Ahol a közelben gép volt, kiszabta és elküldte mé'gtüzetni. Ahol volt varrógép, sok esetben még másnak is varrt az asszony, különösen míg a gyerekek kisebbek voltak. Ahol több lány volt, ott délelőtt és délután is állandóan fontak. A Kerekes-tanyában három nagyobb és három kisebb lány volt. A lányok közül egy főzött s a többi font, kötött. A legöregebb a lovakat és a teheneket etette. Ő volt az apja mellett az istállós. Az utána következő a hízókat etette és az aprójószágot látta el éven át. A kisebbek iskolába jártak. A jószágetetés után az egyikük főzött s a többi kötött. Ebéd után az egyik mosogatott s a másik törülgetett, majd ismét a jószágot rendezték. Két órakor a tehénistállóba mentek ízikelni, a csupasz kukoricaszárt szedték ki a jászolból, s kévébe kötötték, utána itatás következett. Vacsora után is kötöttek, de 8 órakor lefeküdtek. Télen is 5 órakor keltek. Mindig volt 7—8 birkájuk s minden évben vetettek pár száz négyszögöl kendert, amit feldolgoztak. Birkagyapjúból kesztyűket, zoknikat, mellényt, pulóvert, sőt szoknyát is kötöttek. A férfiaknak nem volt dolguk a szobában, kivételt képezett a disznótor. Disznóvágáskor az embereké volt a szoba. Egyesek szakajtókosarat kötöttek a szobában. Zsúpszalmából kötötték. A rokonokat és a szomszédokat látták el vele. Fuvart adtak érte, vagy tejet, túrót hoztak. Másutt söprűt is kötöttek, de csak maguknak. Ismét mások a kasfenekét fűzték a szobában este a lámpa fényénél, a többi részét nappal az istállóban fonták. Az orosháziak bandáztak, a vásárhelyiek szomszédoltak. Komázásnak is hívták a szomszédban való időtöltést, ámbár az ismerősökkel (iskolatársakkal, katonacimborákkal) való találkozást, beszélgetést nevezték komázásnak. Az orosháziak a barátjukat komának is hívták. „Tanálkoztam a Szemenyei Sándor komámmal!" Ezelőtt nem volt meleg konyha s a bandázás, szomszédolás a szobában történt. Csak akkor ültek az asztalhoz, ha kártyáztak. A vendég tudta, hol a helye. Ha idősebb szomszéd jött, akkor ő ült a főhelyre, a fiatalabbak hátrább ültek. Ha nem kártyáztak, akkor az ágy melletti székeken ültek. A házigazda egy széket vett elő és elébük ült, hogy a vendégekkel szembe nézzen. Az idősebb vendég, főleg az idősebb asszony a kemence padkájára ült. A fiatalok nem ültek oda. Ha hideg volt, akkor érkezésük után a kemencéhez húzódtak, de melegedés után székre ültek. Ha rangos vendég jött, azt az asztal mellé, a padra ültették. Ha volt valami tészta, megkínálták. Volt olyan asszonyi munka is, amelyet csak a konyhában lehetett végezni : ilyen volt a főzés. A csirkepucolást is a konyhában végezték, mert amikor leöntötték a tollát, gőzt vetett. A csirke bontása is piszokkal járt. A Kerekes Flórián-tanya 1947-ig szabadkéményes volt. Amikor tüzeltek, ha becsukták az ajtót, füst és sötét volt. Ezért télen is ha fűtöttek vagy főztek, kinyitották az ajtót és székkel kitámasztották. Nagykabátot vettek magukra. Ha olyant főztek, hogy csak a tűzre kellett vetni, akkor csak úgy kiszaladtak a szobából, nem öltöztek fel. Volt azonban olyan tanya, ahol az ebédkészítés és a főzésnek minden mozzanata a szabadkéményes konyhában történt. így volt ez Aklan Mihályéknál is. Az édesanya nem volt fagyos és szeretett kint a konyhában dolgozni, még amit lehetett volna, azt sem vitte be a szobába. A mosást is mindig a konyhában végezte. Pufálószékre tette a mosóteknőt, de télen nem pufáltak, kifőzték és kézzel mosták a ruhát. A disznóöléskor a konyha az asszonyoké volt. A kamrában legfeljebb időnként föleresztették a káposztáskádat és a deszkákat lemosták. Ilyenkor vettek ki káposztát is. Az istálló a férfiak munkahelye volt. Az istállót minden reggel fröstök előtt kitakarították, a dudvát a jószág alól a placcra hányták. Az alom tetején lévő lóganét villaheggyel leszedték. Majd a felső, szárazabb réteget félrelökték és az alsó, dudvás részt a placcra dobták. A félrelökött szívós almot visszaterítették s arra tették a tiszta, friss szalmát, amit kassal hordtak be. Jól megrakták és kaskötéllel lekötötték. A hátukon vitték be, de szélben nehéz 18 273