Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - e) Téli munkák

A koldusok pénzt csak a legritkább esetben kaptak, „mer annak mindig értéke vót" — mondták. Kenyeret, tojást, szalonnát kaptak legtöbbször. Amikor megkapták az alamizsnát, leültették őket s egy ideig még melegedhettek. Nyáron pedig a koldus nem ment be a tanyába, mert a kutyaugatásra elébe mentek. Pál Flórián emlékszik, hogy nagyobbacska gyerek volt, amikor minden nyáron megjelent „az öregkoldus", aki szürke lovával kocsin járta a Pusztát. Néhány liter búzát kapott minden tanyában. Csizmadia Imre mondta, hogy a két háború között két félkarú katonaruhás hadirokkant koldult a tanyavilágban. Ezek vásárhelyiek voltak. „Hogy nëcsak koldujjanak", kisebb cserépedényeket vittek magukkal. Kétszer-háromszor töltötték meg az edényeket, ez az edény ára s az adomány is volt egyúttal. Egy nagyobb gazdánál összegyűjtötték a terményt s kocsival bevitte a lakásukra. Az a vélemény járta a Pusztán, hogy a vásárhelyi emberek szívesebbek voltak a koldusokhoz, mint az orosháziak. Azok sokszor elzavarták őket, főleg a cigányokat. Ha az este a Pusztán lepte meg őket, akkor valamelyik tanya istállójában húzták meg magukat. e) Téli munkák Télen csak az asszonyok vagy lányok dolgoztak a szobában, konyhában. Miután a szabadkéményes konyha hideg volt, a gazdaasszony munkája nagyobb részét a szobában végezte. A burgonyát is ott pucolta meg, a babot is ott válogatta ki. A kemence mellett széken ült, a lábát a zsámlira tette s az edényt az ölébe téve dolgozott. Az asszonyok a hosszabb ideig tartó munkát a szobában végezték. A kenyér- és kalácssütés is a szobában történt. Ilyenkor bekerült a darabba levő liszteszsák, dagasztóteknő, szita, lapocka, keresztfa, párszita. A lisztszitálás a padkán történt, a dagasztás pedig a dagasztóteknőben, amely a dagasztószéken állt. A tészta a szakajtókosárban a padkán melegedett, kelés után a szakajtós is a szobában történt. A száraztésztát is ott nyújtották. Ahol nem sok fehérnemű volt, ott minden héten mostak. Csak a kismosást végezték a szobában, azt is csak rossz időben. Nem szerettek a szobában mosni. Kéthetenként húzták le az ágyhajakat, azt a konyhában mosták ki. Sok helyen azért mostak minden héten, mert ha össze hagyták szaporodni, akkor nem győzték. Legtöbbször hetfi volt a mosás napja, hogy a szombaton letett szennyes ne álljon sokáig. A szoba közepére állították a mosószéket, melynek az ajtó felőli két lába alá a mángorlót tették, így a teknő ablak felőli végében több víz volt s ott mostak. Kevesebb vízben is ki tudtak így mosni. Jó félnal kivolt. Mindennap korán fűtöttek, de ilyenkor még korábban s a kemencében fazekakban vizet melegítettek. Ha nagylány is volt a tanyában, akkor két teknőben mostak: az egyikben az anya s a másikban a lánya. Igyekeztek hamar kimosni, hogy délután főzhessenek. Ilyenkor övéké volt az egész ház. Három léről mostak. A szennyesvizet a gyerekek hordták ki. Az ereszalján lévő kötélre teregettek vagy csuhéjkötélre a padláson. Örültek, ha fagyott, mert a ruhát kiszítta a fagy. Különösen ha egy kis szél is lengedezett. Azután a kemencére fel teregették. Egy használtabb ruhát terítettek alul s arra annyit helyeztek, amennyi ráfért, de egymásra nem terítettek. Száradt egy darabig, azután megcserélték. Kedden reggel már mangorhatták is. Azt is a szobában, az asztalon végezték, de a vasalás is a szobában történt. Amikor az asszonyok ráértek, a szobában fontak, mégpedig rokkával. Volt olyan család, amelynek négy rokkája is volt. A pergőrokkán szálát fontak, s vásznat szüvettek belőle a takáccsal. A csöpürokkán csöpüt fontak zsáknak. Ha nem volt szövőszékük, a szomszédban szőtték meg. A rokkához székre ültek. A rokkákat nappal a konyhában tartották. Az emberek verecsé'nyé'n fonták a kötélnek való fonalat. A csöpüt a tüszhejre tették, követ tettek rá s zsámlira ülve eresztették. Legtöbbször este fontak lámpánál. Ahol már nem termesztettek kendert, Komlósról hoztak 2—3 bugát. A kócot a gerebenén kihúzták s verecsennyel 272