Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - d) Alvás

szőr nagyszülő, testvér vagy közeli rokon volt. A Kerekes Flórián-féle tanyában is nappal sok vendég van, de éjszakára nem maradnak. Egy évben talán ha kétszer alszik ott valaki. Ilyenkor a vendég a páros ágy közül a belsőben aludt, az édesanya a lányával a külsőben. Az apa pedig a fiúk ágyában aludt a legkisebbik fiával. A két fiú közül az egyik a szobában lévő kanapén, a másikai konyhában aludt. A konyhában két padot tettek egymás mellé s két subában aludt. Veszekedtek rajta, hogy melyikük aludjon kint a subában. A vendégnek megbontották a tiszta ágyat. Ha a vendég magános férfi volt, sokszor nem fogadta el a felajánlott ágyat, nem kívánta, hogy elbontsák a tisztaágyat és a padkán aludt. Katona Imre városi kézbesítő Olasz Ernőék távoli rokona volt. Sokszor aludt Olaszéknál, mert a városból a hét elején kijött és a hét utolján ment haza. Kocsin vagy lóháton járta a Pusztát. Subát tettek a padra, feje alá párnát, takarónak pedig paplant kapott. Ha cséplésre jöttek vendégek, azok az ágyon aludtak, ilyenkor a család egy része a földön, subán aludt. Leterítettek egy subát, a gallérjára párnát tettek s annyian feküdtek rá, ahányan ráfértek s pokróccal takaróztak. Ha a tanyában volt felesleges ágy, akkor a vendég nem borította fel a család alvásrendjét, különösen, ha az nem is volt rokon. Ha az iparos, vagy árus többször megjelent a tanyában, ismerősként fogadták. Csizmadia Imrénél az öreg Gáspár szíjgyártó a konyhában aludt, ha ott érte az este. A béresek, kanászok mindig, a gazda legényfiai is sok helyen gyakran a lóistállóban aludtak. Az istállóban legtöbb helyen priccsen, kevesebb helyen hámágyon, vagy más néven táboriágyon aludtak. A prices két kecskelábra helyezett deszkalapból áll. Erre rossz pokrócot tettek és avítt subában aludtak. A fekhelyet vacoknak is hívták. Télen napközben is leheveredtek rá. A hámágynak két összecsukható x alakú lába volt. A lábak felső végeibe becsapoltak egy-egy gömbölyű rudat, amelyek az ágy két szélét alkották. A rudakra piroskötelet tekertek sűrűn egymás mellé. Gyékénykötélből is készítették, de az száradt és szakadt. Piroskötelet csak Vásárhelyen lehetett kapni, kókuszkötélnek is hívták. (Egyesek a vontatókat és a kazlakat is azzal kötötték le, egy telet kibírt.) A hámágy mindkét végén az ágyat egy-egy lánccal szűkíthették-bővíthették. Reggel összecsukták és a házelejébe tették. Nem sok helyen volt. A Sámsoni út mentén Kokovai István és János idős emberek voltak, mégis mindketten a lóistállóban aludtak. Nagyon jó lovaik voltak és nagyon féltették. Az egyiknek vacka volt s a másik egy rossz ágyat állított be. A béreseik mindennap vittek egy hát szalmát, a placc egyik sarkában megágyaztak és ott aludtak nyüstös subába. Reggel a szalmát a lóajjba csapták. Csáki Mihály kakasszéki gazdánál — ameddig béresük nem volt — az öt fiú közül a három nagyobbik az istállóban aludt. Amikor nőtt a gazdaság, a két béres és a legöregebb fiú aludt az istállóban. A tartó (takarmánytartó) fölé háromszemélyes fekhelyet készítettek deszkából. Szénát tettek rá és nyüttes subával takarták le. Szénából készítettek fejaljat. A tartó oldalára akasztották a ruhájukat, a csizmájukat a tartóba tették, reggelre megszáradt. A pusztai parasztok legényfiai az istállóban elsősorban azért aludtak, hogy a lovakra vigyázzanak, ha a jászolhoz kötött jószág belekavarodott a kötelékébe, kiszabadították. Ezenkívül a gazda fiai hajnalban etették, itatták, pucolták a jószágot. Györgyi Lajos nem emlékszik, hogy valaha is szóba kei ült volna, hogy a lólopás miatt kellett az istállóban aludni. A legények szerettek az istállóban aludni. Bár nem volt az higiénikus, a köztudat egészségesnek tartotta. Az istálló hőmérséklete egyenletes volt. Az istállóban való alvásról így vall Csizmadia Imre: „Én attól a naptól kezdve, amikor az utolsó iskolai vizsgám megvolt, egészen addig, amíg nem nősültem, mindig istállóba aludtam ëgy egyszemélyes, keskeny régi ágyon. Télen subával, nyáron pokróccal takaróztam. Fejem alatt kispárna volt. Csak akkor feküttem szobába, tollas ágyba, ha beteg voltam." Koldus csak ritkán vetődött ki a Pusztára. Közülük legtöbb cigány volt, de rokkant koldus is járta a tanyájkat. Gyalogosan rótták a dűlőket és minden tanyába bementek. Télen ha nem küldték el — a konyhába, vagy a szobába mentek ahol éppen a család tartózkodott. 271