Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - a) Fűtés

zsolt csuta is nagyon megfelelt arra a célra, de mostanában egyesek papírt tekertek rá és úgy használták. A csutával jobban elérni a kívánt helyet. Valamikor a csutát madzagra kötötték és papír nélkül forgatva használták. Amikor megtelt, eltűnt az érdessége, eltüzelték a sparheltban vagy a katlan alatt. A gyerekek az árnyékszék közelében, a fal mellett végezték el a dolgukat. Az édesanyjuk hessegette őket: „Egy kicsit arébb mennyetek a faltul!" Fekete Sándor emlékezete szerint az első világháborúban az egyik baka Montenegróban odaszólt a másikhoz, amikor a nagydolgot végezte : „Hej idesanyám, de messze elgyüttünk a faltövitül!" Időnként — rendszerint a nagymama — nyeleslapáttal összeszedte és a trágyacsomóra, vagy az árnyékszékbe dobta. Kevés tanyában volt járda. Igyekeztek a konyhaajtótól a kútig, istállóig járdát húzni. Ha lehetett, vasas téglát szereztek erre a célra, az időtálló volt. Aklan János tanyájában a nagykonyhából a kiskonyhába deszkajárda vezetett, két deszka össze volt hevederezve s csak letették, de nem rögzítették a földhöz. A nagymama napjában ötvenszer is végigkocogott rajta.

9 IV. Élet a tanyában 1. A téli életmód a) Fűtés A kenyérsütéshez télen-nyáron fűtöttek. A szoba melegítésére a fűtést azonban sokszor csak október derekán, november elején kezdték. Kint még meleg volt, de „a hideg befele bújik." Előfordult, hogy kint napos idő volt, bent annál hidegebb. Eleinte egy héten csak kétszer-háromszor fűtöttek, de ahol az asszony fázós volt, jobb időben is mindennap fűtöttek, legfeljebb csak keveset. A Csepregi György-féle tanyában a két menyecske közül az idősebb, amikor nem volt dolga, mindig a kemence mellett ült, a kezét állandóan a köténye alá dugta. így aztán ott többször és többet tüzeltek. Később mindenütt mindennap fűtöttek, de napjában csak egyszer, délután 3 óra körül. Ha az idő jóra fordult, egy darabig elhagyták a tüzelést. Ha hidegebb idő volt, vagy az eső esett, többet fűtöttek. Kint a dologban eláztak az emberek és keresték a meleget. Amikor északi szél vagy erős szél fújt, napjában kétszer is begyújtottak a kemencébe. Végeredményben az idő határozta meg, hogy mikor kezdtek el állandóan fűteni. Orzsenap után napjában kétszer is fűtöttek, igaz, hogy csak keveset. Ilyenkor egy kis dugat szalma és egy kis kéve szár került a kemencébe. Amint foga lett az időnek, erősebben fűtöttek, reggel 7—8 óra között és délután 3 óra körül. Ha ez szárral történt, akkor a gyújtós szerepét betöltő jó dugat szalma után két nagyobb kéve szart dugtak be. Amikor hidegebb volt,4—5 kévét is eltüzeltek. Ha 5 kévével fűtöttek, sütni-főzni lehetett a kemencében. Amilyen fokozatosan kezdték a fűtést, olyan fokozatosan maradt el a tél vége fele. Kora tavasszal is kétszer fűtöttek, de már kevesebbet. Ha az idő olyan volt, csak egyszer. Idő javultával a dugat mindig kisebb lett. Ahogy a hideg elmaradt, úgy fogyott a kévék száma. Később már a kenyér- és tésztasütés melege is elég volt. Az időtől függött, hogy meddig tüzeltek. Volt olyan május, hogy „felillëtt" a fűtés. Fűtöttek is, de nem mindennap. Ahol nincs nyári kemence, ott éven át a kenyeret, lepényt, tésztát a szobában sütötték, de akkor éjszaka nem is tudtak aludni. Ha szeles idő volt, szenvedtek, mert az ablakot nem 9 A tanya melléképületeivel bőven foglalkozik a szerző a „Paraszti állattartás a Vásárhelyipusztán" (Bp. 1968.) című könyvében. A szerző 5 tanyát felméretett s közli a tanyatelkek vázlatos alaprajzát, valamint a melléképületek metszetét is. 261