Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - a) Fűtés

nyithatták ki. A gójafészkes Tóth Imre Buzi Jánossal rakatott egy nyári kemencét 80 kg búzáért. A kemence a szabadban épült, felette fészertető van és a kiskonyhából tüzelik. Három kenyér és két kiscipó fér bele. így a nagykonyhát tisztán lehet tartani. Nagyon jó dolognak tartják Tóth Imréék a nyári kemencét, érdekes, hogy a Pusztán nem sok helyen készítettek. Általában szalmával és szárízikkel tüzeltek. A jószág elé leveles szart tettek, a leveleket a jószág megette és a jászolban a csupasz szár, a szárízik maradt. Leveles szárral sohasem fűtöttek, ha szart említünk, mindig szárízik értendő alatta. Melegedni főképpen szalmával fűtöttek, ízikkel csak akkor, ha valamit sütöttek. Néha csak szalmával, néha csak szárral, néha mindkettővel fűtöttek, ez mindig attól függött, melyikből mennyi termett. Mindkettő jó tüzelő. A szalma jobb, mint a nedves szár, viszont a száraz szárból kevesebb kell, mert nagyon „mérges" parazsa van. Az egy fertáj földű emberek (14 kisholdas gazdák) inkább szárral fűtöttek, mert abból több volt. A szalma — ha bőven termett is — alomnak kellett. Legtöbbször vegyesen fűtöttek, ëgy dugat szalma parazsán már jól égett az egy-két kéve szár. A fűtési szezon elején és végén sokan szalmával fűtöttek, akkor megtette az is. Ahol sok volt a szár, mindig azzal fűtöttek, mert kevesebb baj volt vele. Kisebb piszokkal is járt, mint a szalmával fűtés. A szalmát mindig dugni kellett, nagy lánggal égett s a kéményt melegítette, nem fűtötte fel a kemencét. Mindkét tüzrevaló kazalban volt. A szalmát a fűtési időszakban mindennap egyenesen a kazalból hordták. Csak száraz tűzrevalóval fűtöttek. Ha összefekütt (összenyomódott) a kazal, nem ázott be. Ha hó volt rajta, lecsapták róla. Télen mindig jó csapás vezetett hozzá. A szalmát a kazalból vaskampóval húzták ki, a vásárhelyiek horognak, az orosháziak vonyogónak hívták. Legtöbbször kassal hordták be. A kihúzott szalmát sokszor kévébe kötötték. A szálasából kötelet készítettek s abba kötötték. így könnyebb és tisztább munka volt a fűtés. Két kas szalmánál nem vittek be többet, még akkor sem, ha hideg volt. A szart mindig kévésen vitték be. A csupasz szárból 6—7 kéve került be kenyérsütéskor. Ha nem sült kenyér, akkor egy fűtéshez 4—5 kévét készítettek be. Amikor beállt a hideg, zimankós idő mutatkozott, még világossal berendezték (behordták) a tűzrevalót. Az öregek a fellegekről látták, hogy förgeteg lesz. Ha szárazabb volt az idő, akkor a házelejbe rakták, ha gyanús idő mutatkozott, akkor a konyhába. A kas szalmát a kemence szája mellé vitték. A szart inkább az ereszajjába, vagy a kocsiszínbe tették. Ha bőven volt is tüzrevaló, megbecsülték, vigyáztak tak rá. „Gyönge fődön" mindig kevés volt a fűtenivaló. Bekészítése férfimunka. Nem is kellett megkérni az embereket a tüzrevaló behordására, mert reggel úgyis nekik kellett bevinni s azért előtte való nap délutánján már bekészítették. Néhány tanyásember tavasszal tuskózott, ősszel pedig barlangot

10 gyűjtött s azzal fűtött. A barlangó egy ágas-bogas vadon termő növény, amely a Pusztán bőven termett. Ősszel kitépte a földből a szél és csak úgy hömböjgette. A tuskózás általános volt, a barlangot csak kevesen gyűjtötték. Tavasszal a zöldellő búzából összeszedték az előző évi kukoricaföldben maradt tövet. Ezt a műveletet a kétféle lakosság kétféleképpen nevezte: a vásárhelyi ember csutkatüvet kapart s az orosházi pedig tuskózott. A vásárhelyi tüsök- vagy láncboronálás után kisgereblyével kaparta össze kétfelől a csutkatöveket a föld közepébe (földhosszába) és azután kb. 10 lépésenként csomóba kaparta, vagy favillával összetolta. Az orosházi egy rosszabb zsákból kötőt készített és elébe kötötte, abba szedte a tuskót. Ha nagyon földes volt a tuskó, furkósbottal előbb kiverte a földet, kötőjébe összeszedte és csomóba hordta. Behordás után takaros kazalba rakta. A gyerekek is segítettek tuskózni. A tanyások más földjén is tuskóztak, a tuskót ingyen kapták, a hazaszállítást ledolgozták. Gyakran 4—5 kis kazal is összegyűlt. 10 Barlangó, ballangó (ördögszekér, ördögbocskor). Ördögbocskor : Turgenid Latifolia, nagy ördögszekér: Cankolis Latifolia L. 262