Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 4. A kocsiszín

nyival szélesebb lett az ól teteje. A szalma-, nád-, zsúp- és egyéb úgynevezett gaztetős sertésólaknak előnye, hogy száraz és felszívja a felesleges párát: télen viszonylag meleg és nyáron hűvösebb, mint a cseréptető. Györgyi Lajos 1953-ban részt vett egy sertéstelep építkezésén. Nagy költséggel épített betonistállóba kerültek a szopósmalacok, az anyakocákkal. A malacok 30—40%-a elpusztult, mert a fal belső felületén a pára több mm vastagságban jéggé fagyott. Sürgősen szalmabálákkal körülrakott szalmatetős fiaztatókat csináltak s az elhullás 5% alá esett. A Puszta szikes részein még néhány kerekóllal is lehet találkozni. Az egyikben malacokat tartanak, libát csak akkor, amikor üres s a másikban éppen fordítva. Régen sokkal több ilyen ól volt. Juhász János Mózeshalmi-dűlőben lévő tanyájában a kerekólban főleg malacot tartanak. Az első világháború előtt készült. Felmenőfala nagyméretű vályog. Átmérője 2,5 m és a fal magassága 0,9 méter. Közepén egy kétágú ágasfa áll, erre támaszkodnak a tetőt tartó fák. A tető alsó része napraforgószár, felső része pedig somkóró. Később a somkóró lekopott s a. tetejére szálas trágyát raktak. Dróttal lekötötték, összedrótozott vasabrincsokat is raktak a tetőre s így nem bontja meg olyan könnyen a szél. Kívül-belül tapasztott, de nem meszelt. Levehető deszkaajtaja van. A tanyában háromrekeszes disznóól is van, ezért a kerekólba csak akkor kerül a disznó, ha az ólban nem fér. Ez az ól nyáron hűvös, télen meleg. Tíz kismalac fér bele. Nagy hidegben ruhát akasztanak az ajtó mögé. Télen az öreg hízókat is ide csukják. Hízóból is elfér három-négy. Rendszerint egy anyakoca van benne a szaporulatával. Tavasszal kislibákat is tartanak benne. Húsz liba fér bele, de miután a környéken sok a pocok, a libákat újabban nem ott tartják. Az orosházi ember disznóóljának kivétel nélkül volt akolja, a vásárhelyieknél sokszor elmaradt. Rendszerint az akol nagyobb, mint az ól. Az akol akácoszlopokra szegeit erősebb deszkakerítés által körülzárt terület, egy ajtóval. Utóbb téglából rakták a kerítését. Az aklot feltétlenül kitéglázták vasas téglával. Minden akolban volt egy vályú, melyet néhol a kerítés aljába építettek. A vályú feletti ajtót felnyitották s kívülről öntötték be a moslékot. A hízódisznó alá homokot, a süldők alá szalmát tettek ajnak. Ha szűk volt a helyük, akkor a többiek kiszorították a ganézni akarót. Ha nagy volt az ól és kevés a szalma, ajtólevéllel elrekesztették. A disznókat ezzel is kényszerítették, hogy kint ganézzanak. A századforduló körül több disznóól padlásán tyúkot tartottak. A tyúkok feljárója az ól háta mögött volt. A tető alatt, a rag alatt a falba egy akkora nyílást vágtak, amelyen a tyúkok befértek. Egy szál deszka vezetett fel, amelyre keresztbe léceket szegeltek. Az ól végén egy kis ajtó volt, azon jártak fel a padlásra. Lécekből ülést ütöttek össze. A rag alá rossz szitából vagy ferslókból (ládából) fészket készítettek, szalmát, töreket tettek bele. Időnként takarították a padlást. Ha nagyon tetves volt, bemeszelték a léceket és a padlás földjét. A kiscsirkék vagy a színben, vagy a gangból elrekesztett kiskonyhában nőttek fel, s akkor ők is a padlásra kerültek. A kotló — amikor a csirkéknek kezdett nőni a szárnyuk — felvezette a csirkéket a deszkán a padlásra. Birkaólat, birkahodályt főleg a Puszta szikes részein lehet még látni. Legtöbbször nyári állással, disznóóllal vagy tyúkóllal egy fedél alá került. Előtte egy nagyobb akolt kerítettek be vályoggal, amelyet aztán agyagossárral tapasztottak, de nem meszelték. 4. A kocsiszín Valamilyen kocsiszín minden tanyában volt. Nagyon kevés helyen emeltek neki külön épületet. A tanyaudvar valamelyik oldalán állt. Az ólakon túl, kissé távolabb is állhatott, mert a kocsiszínbe nem sokszor mentek. Az istállóba egy nap hatszor is elmentek, míg a színbe egyszer. Négy-hat oszlopra, vagy három falra tették a tetőt. A falakra vízszintesen gerendákat tettek és szalmával meghányták. Ha a gerendákra gallyakat raktak, akkor nem 255