Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 2. Az istálló

rács. Abba hányták a szénát, az árpaszalmát és a szart. A jászol mögét nem mindenütt deszkázták ki. Ilyen helyen a jószág a szarvával leverte a fal színét. A tehenek szokása unalomból döfködni a falat. A századfordulón a légebbi istállóépületekben kandi is volt. Az ajtóval szembeni falba egy kisebb levélajtót állítottak be. Az istálló háta mögött, az istálló falához kb. 2—4 négyzetméter alapterületű, vályogfalú, fészertetős kis helyiséget ragasztottak. Ebben tartották a takarmányt : szart és árpaszalmát. A jószágtól függött, hogy a takarmány meddig tartott. Általában egy héten kétszer töltötték meg takarmánnyal. Az ajtót, különösen télen becsukták. Jó volt a kandi, mert így tágasabb volt az istálló közepe. A kandiban aludtak is, de nem a tél derekán. Az első világháború után már nem készítettek kandit, hanem vagy az istálló közepén, a hátulsó falnál, vagy valamelyik sarokban szalmatartót készítettek. Ha a sarokban volt, akkor 3 oszlopból állt s a két oldalát bedeszkázták, ha viszont a középen állt, akkor 4 oszlopa volt és három oldalát deszkázták be, de nem fölig. Ezt is kétszer töltötték meg takarmánnyal egy héten. Ha rossz idő mutatkozott, akkor többet raktak bele, ilyenkor egy hétig is elég volt. A tetejét eligazították és ráfeküd a béres. A szalmatartóban jó helye volt, mert nem volt hideg. Ha többen voltak, akkor egy polcot ütöttek össze mellette vagy fölötte, s azon is aludtak. A századforduló előtt a takarmánytartót vályogból kör alakúra rakták az istálló közepén vagy az istálló hátulsó falánál, ezt kerekjászunak hívták. Amikor később deszkából készítették s szegletes volt, sokáig akkor is kerek, illetőleg kerekjászunak mondták. A vásárhelyiek pedig tartónak hívták. Az eredeti kerek jászol alacsony volt, a csikók körülállták s eszegették belőle a szénát. Dani András is látott az orosházi határban ilyen régi kerek jászolt a tanító-földön lévő tanyán. A tanya az orosházi evangélikus egyházé volt s a bérlőknek nem volt joguk korszerűsíteni. A lovak később széjjelnyomták és deszkából készítettek nekik másikat. A marhaistállóban nem volt kerek jászol, mert a téli takarmánya a szár volt, melyet az istálló elé hordtak. Mécsesnek az ajtó melletti falba vágtak egy mélyedést, melynek boltozatos volt a teteje. Elöl egy keskeny deszkát tettek, hogy a mécses le ne essen. Az első világháború előtt azzal világítottak. Később a viharlámpának vertek egy szeget a középen álló oszlopra, vagy a mestergerendára s arra akasztották. A mestergerendára egy bádoglemezt szegeltek, nehogy meggyulladjon. A lókefét és a vakarákat vagy az ablakba, vagy az ajtó melletti fogas tetejére tették. A vasvilla a szalmatartóban állt. A fejőszék pedig a szalmatartó szélén. Ha kandi volt, akkor a répavágó a kandi ajtaja mellett állt, a kitéglázott placcon. Dani Andráséknál Cinkuson a toliágy négy falba vert karón állott és alatta répát tartottak. Két hétre való is odafért. Ha fagyos volt, az istállóban kiengedett, de akkor nem jó volt felette aludni. Ha sem kandi, sem kerek jászol nem volt, akkor az istálló ajtaja felett az istálló menynyezetén volt egy padlásajtó. Ez esetben a padláson takarmányt is tartottak. Nagyon kevés lóistállóban volt hídlás. Dani András 1898-ban készített hídlást, de 5—6 év alatt tönkrement. Egy másik tanyában is készítettek, az is csak 6—8 évig tartott. Nem újították meg, hanem telehordták földdel. A hídlás a következőképpen készült: A ló faránál ástak egy 80 cm széles és 60 cm mély árkot. Az árok két szélére egy-egy akácgerendát fektettek s erre helyezték a vastag palin csőt (deszkát), amelyet le is szegeltek. Az istálló földje a hídlás felé lejtett. A hídlás deszkája valamivel alacsonyabb volt, mint a föld. Szalma került rá. Eleinte furcsa volt a lovaknak, mert dobogott. Kéthetenként az istállóajtó közelében felbontották egy darabon a deszkát — mert a hídlás oda lejtett — és a trágyalevet vödörrel kimerték és a trágyára öntötték. Nagyon erős szaga volt, gyomorbajosoknak szokták komé'ndálni. Ravasz Mihály és Ravasz Lajos cinkusi gazdáknál is volt hídlás. Legtöbb helyen, ha a hídlás elkorhadt, betömték. Az istálló háta mögé két falba vert karóra létrát akasztottak. Az istálló előtt pedig szintén falba vert karóra szerszámok kerültek. Néhol hátul a galamboknak rossz edényeket kötöttek fel — s abban fészkeltek. Az istállóhoz és a kúthoz 253