Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 1. A termények tárolására szolgáló építmények - b) A hombár

lesleget eladták. A gabonát kosarakkal szedték ki, mert nem volt ahol kieresszék. Egy ember beleállt a verembe és úgy adogatta ki. Kint zsákba öntögették. A verem és a fal tövében levő szívós gabonát ponyván megszárították. Ez sokszor megdohosodott, megzsizsikesedett, és a jószággal etették fel. b) A hombár A Pusztán különálló kis épületben, hombárba is tartották a gabonát. Szem elé építették, de a tűzveszély miatt az épületektől kissé távolabb. Falát vesszőből, lécből, deszkából és vályogból készítették. A vesszőhombár a Tisza közelében terjedt el. Még ma is van belőle néhány, de számuk állandóan fogy. Szántay István az első világháború előtt Vásárhelyen látott a piacon hombárt. Összeállítva árulták, de cserép nem volt rajta. Még az első világháború után is találkozott at országúton vesszőhombár huzatással. Leverték róla a sárzást, a cserepeket is leszedték és kerekeken húzatták. Vásárhelyen voltak emberek, akik magtárszállítással foglalkoztak. Ezeknek volt hozzávaló készségük : emelők, szállítóeszközök. A vesszőhombáiok először zsindelyesek voltak. Ezen keresztül nem kavart be a hó. Később cseréppel fedték. Voltak olyan vesszőhombárok is, amelyek nem téglacsomón nyugodtak, hanem földbe ásott oszlopokon. Az egymással szemben lévő oszlopokat gerendákkal összekötötték s azon feküdt a hombár. A Kardos Imre-féle tanyában Kardoskúton tanulmányoztunk egy vesszőhombárt, amelynek ajtaján „1858-ban húzattam ide" felírás volt. A tanyaépülettől 2—3 ölnyi távolságra állt. Téglacsomókkal aládúcolt, két nagy gerendán nyugvó, vessző falú, kívül-belül sárzott s meszelt, cseréptetős épület volt. A két 4/5-ös nagygerendán 4 db 4/4-es kisgerenda feküdt keresztben. A kisgerendába egy-egy 2/3-as függőleges oszlopot csapoltak. Az oszlopokat két 4/4-es gerenda fogta össze. A gerendák tetejére egy-egy 2/4-es kisgerendát fektettek. A hombár hosszúsága 485, szélessége 185 és magassága 160 cm volt. A vázba illesztették bele a függőleges, kar vastagságú husángokat, melyeket fűzfavesszővel befontak. A veszszőfal kívül-belül tapasztott, fehérre meszelt és kékkel elhúzott volt. A hombár fenekét kipadolták. Az udvarra néző oldalán volt az ajtaja, kulcsos zárral, az ajtó alján macskalyukkal. A 150 cm magas nyeregtetőt kézi cseréppel fedték. A gerincén koporsódeszka lapult. A két végét deszka zárta le, végeit vízvetődeszka védte az esőtől. Két oldalán az eresz alatt galambdúc húzódott végig. A hombár belső mérete: 475X165 cm. Az ajtótól jobbra-balra a hombár mindkét oldalán egy-egy függőleges oszlop állt. A közepén lévő nútolásba (árkolásba) illesztették be a fiókdeszkákat, amelyek a hombárt két fiókra osztották. Vályoghombárt inkább a szegényebbek készítettek. Nedves helyen magasabb feneket raktak. A hombár fenekét deszkából is készítették. Ilyenkor a föld és a deszkapadló közötti üreget nem tömték be földdel, hanem üresen hagyták és az üreg falain szellőzőnyílást hagytak. Sok helyen a tyúkok tanyáztak benne. Galli Bálint szerint a századforduló előtt a hombárt életösháznak hívták. Az ő hombárját 1914-ben készítették. A tanyaépülettől 3—4 ölnyire állt. Vályogból készített, egyfiókos, nyeregtetős, cseréppel fedett épület volt. Hossza 315 és szélessége 196 cm. Falát nagy méretű vályogból rakták, magassága 230 cm volt. Az épület elején helyezték el az ajtót. Az ajtónyílás feletti falat a szemöldökfa tartotta. A pallat (padlás) kisgerendákon nyugodott. A 4/4es szelement kecskeláb tartotta. A szelemenre és a fal szélére kerültek a 2/3-as födélfák. A padlás két vége végdé'szkával lezárt. Elöl galamblyuk volt, alatta sétálódeszka. A két végére verébdeszkát és szélfogódeszkát szegeltek. A végdeszka alsó részén volt a kissé lejtősen elhelyezett vízvető. A tetőt kézicseréppel fedték. A gerincére zsindelyt raktak. A zsindely közti nyílást Galli Bálint vócnak, flukknak mondta. A hombár két oldalán lyukat készítettek a kutya, macska számára. Galli Bálint szerint „Nem hetyen-pëty épület volt, hanem amikor a rokonok, ismerősök gyüttek, azt mondták, ájnye de gálánt kis épület!" 247