Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 1. A termények tárolására szolgáló építmények - a) A gabonásverem

nem volt külön épület a termények tárolására, a terményeket a padláson tárolták. Az öregek tanácsa volt: „Eperérésig ne add el a búzát!" A májusban zsendülő eper sok helyen talált búzát. Eperéréskor a termés megmutatta, hogy milyen lesz. Aratás előtt az óbúzából őrlettek annyit, hogy a cséplésben is elég volt, a maradékot pedig eladták. Az újbúza a tiszta, kitapasztott padlásra került. A búza „igenyöst a gép farától" a padlásra ment. A szoba felett kétfelől garmadába borogatták, közepén utat hagytak. A konyha fölé az árpa került. Kevesebb volt, mint a búza. A kamra fölé pedig a kukoricát hordták fel. A félhérungon (a fal szintjének kb. 50—60 cm-es falmagasítása, amelyen nyugodott a tető) négyszögletes szellőzőlyuk volt. A gabona szereti a szellős helyet. A eughúzók (a szellőzőnyílások) hűtik le a padlást. A lépcsővel szemben a kimustrált cserépkanták kerültek. A repedt kantákat nem vágták a földhöz, „még löhetött használni paszurnak (babnak)". A szalonna tetejét pedig a hasadt fazékba gyűjtötték, szappant főztek belőle. A feljáró mellett az összegyűjtött vasak hevertek, amelyből mindig lehetett valamit „kinézni". A szelemenre télen fölaggatták a szalonnát, hogy a fagy kiszíjja. A szoba vagy a konyha felett a szelemenbe szeget vertek s arra akasztották a szalonna vékony kötelét, amelynek a végén fapöcök volt. Ha melegedett az idő, lehordták a kamrába. Ha a kolbász nem fogyott ki a héjából, akkor az a szoba felett egy rúdon csüngött. Hátrább ponyvákat, zsákokat terítettek egy rúdra. A nagygerendáról a felakasztott száraz bőrök csüngtek. A búzaaljat vagy a kamra fölé, vagy a feljáró mellé borogatták. Felkerült a padlásra a bölcső, a kimustrált bútorok s a kasza is. A száradó dohánylevelet 10—15-ös csomókba szedték és összekötötték. A padlásra teregetett újságpapíron székfű vagy bodzavirág száradt; teának vagy borogatásra használták. A padláson a rag alatt sok olyan apróbb tárgyat lehetett találni, amelyet még valamire felhasználhattak. Ragajjának hívták a padlásnak azt a részét, ahol a tető találkozott a padlással. A rag alatt fekvő tárgyakért rendszerint a gyerekeket küldték fel. III. A tanya melléképületei 1. A termények tárolására szolgáló építmények a) A gabonásverem Orosházán a múlt század második felének elején a felesleges gabonát még sok helyen földbe ásott vermekbe tartották. A tanyavilágban már ritkábban hallottunk ilyenről. Ugyanis legtöbb parasztnak háza volt a faluban s ott tárolta gabonáját. A Pusztán sem akadtunk földbe ásott verem nyomára. A talajvíz sok helyen magas volt, ez is akadályozta a földbe ásott vermek elterjedését. A Pusztán kúp alakú gabonatárolót építettek, s érdekes, hogy ezt is veremnek nevezték. Szántay István Puszta 557 számú tanyája szomszédságában az 1920as években omlottak össze a környék utolsó gabonásvermei. A négy gabonásverem a tanya előtt a Cinkus partján sorakozott. Vályogból rakták s egy embernél valamivel magasabb volt. A verem tetején volt a nyílása. Nyomtatás előtt mindig rendbe hozták, kívül-belül kijavították, azután tűzzel kiszárították, belül pedig meszelték. A gabonával telt kocsival megálltak mellette. A verem fenekére szalmát, polyvát szórtak és simára tiporták. Csak száraz gabonát öntöttek bele. Kosarakkal, tálakkal merték a gabonát. Először óvatosan öntötték, hogy ne csapja fel a polyvát, azután egy darabig a gabonacsomó tetejére öntögették, hogy azon folyjon le a szem a polyvára. Amikor a beleöntögetett gabona a szalmát, polyvát ellepte, bátran öntötték. Csurig töltötték és amikor megtelt, tapasztották. Annyi gabonát hagytak kint, amely tavaszig elég volt. A vermet rendszerint tavasszal bontották fel s a fe246