Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - I. A tanya - 2. A tanya építése

zították a polyvát, a kapanyélre támaszkodva beletaposták a sárba, mert a kapa a sok polyván csak bufog (tompa hangot hallat) nem megy bele. Amikor a polyva javát be'etaposták, a kapával nagyjából átvágták az ágyást. Amikor a kapás magától elfelé átvágta, a kapa fokával visszaigazította a sarat, mert az átvágáskor a lábai elé húzta s ott egy kis csomó keletkezett. Ezt azután a kapa fokával eltolta magától, visszaigazította a helyére. Egy-egy kas polyva elterítése után kétszer vágták (kapálták) át az ágyást. Ha a sár úgy kívánta, vizet öntöttek rá. A sárkészítő mindig maga fele vágta át az ágyás sarát, az ágyás egyik oldalára. Ilyenkor az ágyás másik fele fenékig üres volt. Azután az ágyás másik oldalára ment és ismét átvágta az ágyást. Ha a kapa nagyobb polyvacsomót vetett fel, azt a kapa fokával belenyomkodta a sárba. Az ágyás szélét csak legutoljára keverte az ágyás közé. Ha nem volt nagy az ágyás, akkor az ágyás mellett álltak, de ha sok sarat készítettek, akkor az átvágáskor az ágyasban vágták a sarat. Akkor készült el a sár, ha lecsúszott a kapáról, a kapa tiszta maradt, és a lecsúszott sár felülete sima, fényes volt. A talicskát rendszerint kapával rakták meg, de vigyáztak arra, hogy a sár akkor csússzon le a kapáról, amikor a kapa a talicska fölé ér. Amikor az ágyást elhordták, a maradék sárra és a volt ágyás szélére polyvát hintettek, összevágták, majd összehúzták. Lábbal, kapával néhány lyukat ütöttek és vizet öntöttek bele. Kidolgozták s a föld színéig felszedték. Utána a következő ágyást készítették. A tanya belsejét sározták be először. A sárzó ember a simítóval vett egy sárcsomót s azt a kívánt helyre tette. Először felfele húzta a simítót, vigyázva arra, hogy a falra kent sár elegendő vastag legyen. Ha apró kődarab volt a sárban, a simító hegyével kipiszkálta. Közben egyenesítette a falat, ezért kopott gyorsan a simító hegye. Felül vékonyabb sarat rakott, mint alul. A talicskából a sarat sárzás közben a lapicka (lapos, keskeny fa) segítségével szedte ki. Czuczi Sándor szerint a cigányok marokkal hányták a falra a sarat. Kismarkokkal csapták a falra. Amikor egy bizonyos szélességet behánytak, akkor hobbival (deszkával) alulról felfelé felhúzták. A színtapasztást azonban ők is úgy végzik, mint fentebb leírtuk. Az első sárzáskor a sarkokat behajigálták. A második sárzás a simító sárzás. A második sárzáskor a saroknál kétfelől rásároztak és sörösüveggel felülről lefelé lehúzták. Felül a plafonnál nem húzták ki sörösüveggel, csak simítóval. A mennyezetet nehezebb volt sározni, ezért nem mindenki szerette azt csinálni, pedig jó sárral az sem nehezebb. Bal kézzel vettek egy-egy csomó sarat és azt a falra dobták (helyezték) és ha jó a sár, akkor odaragadt. Alámentek és simítóval — a nyelet két kézzel fogva — elsimították. Jól odanyomták, mert másképpen nem simult. A hígabb sár a tapasztó nyakába hullott. Amikor a tapasztás megszikkadt, homokos mésszel kétszer bemeszelték, majd utána tiszta mésszel tisztáztak, tiszta mésszel meszeltek. A tanyákat általában fehérre meszelték, a sárga szín újabban jött divatba. A fal alját mintegy 40 cm magasságban régebben korommal, újabban venyigefekete festékkel húzták el (festették be). A vásárhelyiek nagy ritkán a tanya mögött nem alkalmazták ezt. Különösen a vásárhelyieknél szokás az ajtók, ablakok körül a falat, valamint az ablakok, ajtók feletti szemöldököt befesteni. A volt Megyaszai Sándorféle tanyában Fecskésen, Pál Jánosné amikor meszel, fest is. A tövehúzóval (ecsettel) az ajtók és ablakok körül egy keskeny sávban vörösre festi a falat. Az ablakok feletti részt is kifesti. A porfestékbe enyvesvizet kever. Régebben a Vásárhely alatti zahin Nagy Varga-tanyán látott ilyent, megtetszett neki, azóta ő is így festi a tanyáját. A házeleje deszkafalát, valamint a melléképületek ajtaját is téglavörösre festi. A falfestéket tejjel is szokták felereszteni. Fekete József Hatablaki-dűlőben fekvő tanyáján a tűzfalak, sőt még a kémények is vörösre festettek, pedig a gazda orosházi származású. A Puszta szikes részein néhány olyan tanyát is lehet látni, amelyen a meszelésnek még a nyoma sincs. Ezek kivétel nélkül meszeltek voltak, de az idő lemosta róluk a meszet. Az agyagos, polyvás sár nagyon sokáig bírja mészréteg nélkül is. A meszeletlen tanyában általában vásárhelyiek laknak, az orosházi asszony ezt nem nézné el. 15* 227