Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - II. Részesművelés - 2. Harmados-, negyedesművelés

Előfordult, hogy a gazda a kapálás előtt komolyabban megbetegedett, ekkor — ha a család nem tudta a kapálást elvégezni — leggyakrabban napszámosokkal kapáltatta meg a kukoricát, répát. Általában minden gazdának volt olyan embere, akinek ha idejében szólt, elvállalta harmadából. Ha a gazda csak a kukoricatörést adta ki, akkor a részesek ötödén vagy hatodán szedték. Ismerős helyen minden ötödik vagy hatodik kévét is elkapták. Legtöbb harmadoskukoricát a városi, falusi föld nélküli emberek fogták, hogy a disznójukat meghízlalhassák s így az évi zsiradékot biztosítsák. Kapáinivalót általában csak olyan ember fogott, akinek nem volt fogata, de megfelelő kézierővel rendelkezett. A harmadosok, negyedesek Orosházáról, Komlósról és Sámsonról kerültek ki a Pusztára. Közel szerettek harmadosföldet fogni. A Pusztán lakó tanyások is igyekeztek harmadoskukoricát fogni, elsősorban a gazdájuktól. Akinek elegendő saját földje volt, sohasem fogott harmadosföldet, csak ha kevés földdel és viszonylag sok jószággal rendelkezett. Pl. Olasz Ernőék is, miután a 15 kishold föld ötféle ment az osztozkodáskor, nemcsak haszonbéres és feles, hanem minden évben negyedeskukoricát is munkáltak. Az öreg Herczegéktől 6 holdat, Juhász Istvántól 4 holdat és Hódiéktól 3 holdat vállaltak az idők folyamán. Az öreg Hódi harmadából adta, pedig lovat és ekekapát is adott. Aki nagyobb földet bírt haszonbérben vagy feléből, az sem keresett harmadosföldet. A kakasszéki • Csáki Mihály a féléves tanyásának mindig adott 3 kishold harmadoskukoricát, hogy a disznóját meghízlalhassa. A kiöregedett, családtalan gazda gyakran nem adta el gazdasági felszerelését és jószágállományát, hanem egy megbízható harmadosnak adta át. Rendszerint hosszabb időre adta ki, hogy jószágból is lehessen harmadolni, de sokszor eladták és a pénzt harmadolták. Csak a jószág szaporulatát harmadolták. Meszlényi Sándor is a 100 kishold körüli földjét tanyával együtt harmadából adta Zádori Ernőnek. Minden munkát a harmados végzett a gazda lovával és gazdasági felszerelésével. Vetőmagot a gazda adott és az adót is ő fizette. A harmados takarmányát helyben kellett feletetni. Fejes Zoltánt a Búcsuhalmon már újév után felkeresték a sámsoniak, kukoricaföldet fogni. Nagy Flórián, Kóródi Ferenc, Kóródi Lajos 10—15 évig is munkált harmadosföldet a Fejes-földből. Jó kukoricartermő föld volt, s ha az apa fölhagyott a kapálással, a fia munkálta. Ménesi János is Pusztafeketehalmon elment tavasszal a gazdához: „Feri bátyám! Lössz-e most kukoricafőd!" „Hát persze, hogy lössz, Janikám!" Ménesi János tudta, hogy lesz, mert amikor ősszel a betakarítást elvégezte, mondta a gazda: „Hát jövőre is számítok rád!", de azért illendő volt elmenni tavasszal a gazdához. „Úgy löszünk, mint tavaj!" — mondta a gazda s egy kis ideig még beszélgettek. A gazda a bemunkált, elvetett földjét adta ki részes művelésre, harmadából vagy feléből. A gazda felszólítására vagy a részes jó belátása szerint — amikor már jól sorolt a növény — köteles volt kapálni. Legtöbbször a gazda szólt: „Lőhet kapáni!" Ahol több harmados volt, a gazda azt is számon tartotta, ki mikor jöjjön kapálni, mert a lovakat az ekézéshez be kellett osztani. A parcellákat a gazda mérte ki öllel és hancsikokkal, földcsomókkal megjelölte. Ha kézikapával dolgoztak, akkor a kukorica harmados lett. Legtöbbször a gazda a részeseknek az ekekapáját, lovát odaadta és a részesek megekézték. De ilyenkor szolgáltatást adtak a gazdának, amit általában robotnak hívtak. De sok helyen a gazda ekézett, mert nem adta ki a lovat a kezéből. Ha a részes nem robotolt, akkor a kapás negyedes lett. Török Bálint pusztafeketehalmi kisföldű paraszt többször volt harmados és csak nagyritkán negyedes, inkább ledolgozta a robotot, mert akkor nem négy-, hanem háromfele mértek, s 216