Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - II. Részesművelés - 2. Harmados-, negyedesművelés

sége. A bemunkáló meg azért járt jól, a jószágjának nem kellett a takarmányt drága pénzért venni. Samu Sándor fecskésparti gazda is 15 kisholdat munkált be éveken keresztül, s miután így bőven volt takarmánya, sok jószágot tudott tartani, s nem kótyavetyélte el takarmányhiány miatt. 2. Harmados-, negyedesművelés Idős Kovács Lőrinc emlegette, hogy gyermekkorában, a múlt század vége felé a kézikapával megkapált kukoricaföld feles volt. Pál Flórián emlékezete szerint az első világháborúig csak harmadosfődet fogtak kapásföldként. Az ekekapával jött divatba a negyedësség. A negyedesnek a gazda lovat és ekekapát adott. A nagyobb parasztbirtokon azt a kukoricaföldet, amelyet a család nem tudott megkapálni, kiadták harmadábul. Három-négy kisholdat adtak egy-egy családnak. Az a család, mely nagyobb munkaerővel rendelkezett, ritkán két gazdától is fogott harmadosföldet. Azonban egy nagyobb családnak is elég volt hat kisholdat kapálni, ugyanis a nagy családból legtöbbször csak ketten kapáltak, mert a nagyobbik fiú béres, a kisebbik kanász, s a lány pedig szolgáló volt. A harmados előnyben részesült a vágnivaló fogásnál. (Aratnivalót elsősorban a harmadosok kaptak.) Ha jól dolgoztak, akkor éveken keresztül kaphattak harmadoskukoricát. Meszlényi Sándor Kisbogárzó-dűlőben lakó nagyobb gazdának is mindig volt 3—4 harmadosa. Különösen ősszel torlódott össze a munka, s így jobban járt, ha kiadta a kapást harmadából. Ádász György cinkusi gazda 1898-ban harmadából adta ki a kukoricáját három orosházi embernek. A gazda a kukoricáját már lókapával ekézte, a harmadosok pedig kézi kapával kapálták a részesföldet. A kapások mondták a gazdának: „Tuggya mit, aggyá ide nekünk az ekekapát, a kukorica pedig legyen negyedes!" Két ekekapával egykettőre megekéztek, így sokkal hamarabb végeztek. A fogatért nem kellett ellenszolgáltatást adni, mert a részeseknek ekéztek. Ez a Pusztán akkor még nem volt általános. Hogy mikor vált általánossá a negyedesség, arra vonatkozóan megoszlanak a Vélemények. Annyi azonban bizonyos, hogy elterjedése összefügg az ekekapa használatával. A jelek úgy mutatják, hogy az nem történt mindenütt egy időben. Amint láttuk Cinkuson Ádász Györgynél, már 1898-ban éppen az ekekapa használata fejében váltott át a harmadosság negyedességgé, de ez még akkor nem volt általános. Csizmadia Imre szerint az első világháború után terjedt el. Mások szerint ez az 1930-as évek elején történt. Konkrét esetet is mondanak: Gombkötő Sándoréknál az orosházi határban fekvő Kéthosszusori tanyában Lukácsik György harmados kérte, hogy a gazda ekézze meg a kukoricát, s legyen a termés harmados. Dani András cinkusi gazda vetésforgójának egyik felét a kalászosok, a másikat a kapások tették ki. A kalászost aratógéppel munkálták, a kapálást már nem győzték idejében elvégezni, ezért minden évben 5—7 kishold kukoricafüldet osztott negyedébül. Kapáláskor lovat és ekekapát adott a részeseknek. A család 3—4 holdat kapált. Kakasszéken Lencse Nándor 8 kat. hold földön gazdálkodott. Míg ki nem költözött a városból, a kalászost részibül vágatta, a kukoricát pedig negyedéből munkáltatta. Az üres tanyába egy családos embert eresztött. A negyedesnek ő is adott ekekapát, lóval együtt. Ádász Bálintnál Becsei József hat éven keresztül arató volt, s mindig kapott 3—4 kishold negyedes kukoricát. A gazdának 18—20 kishold kukoricája volt, de miután mindig tudott 3—4 családtagjával kapálni, ezért nem adott ki többet. Esős időben azonban, amikor szorultak, akkor a kukorica egy részét kiadta kapásoknak. Azok többedmagukkal jöttek ki és hamar megkapálták. 215