Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - II. Részesművelés - 1. Felesművelés

két tehenet tartott. Szálas takarmányt a feles csak akkor hordott be, ha az egész takarmány a felesnél maradt. Ilyenkor a feles a városból kihordta az összes trágyát. Ritkán másfajta szolgáltatások is előfordultak, pl.: Kovács Jánosnak a gazdánál tavasszal segíteni kellett kukoricát morzsolni. Ahol a fele terményen és takarmányon kívül nem volt külön szolgáltatás, ott vagy nagyon kicsi vagy nagyon gyenge volt a föld, vagy nagyon gerinces a feles; vagy nagyon gőgös a gazda. Ilyen volt Olasz Ernő szerint a barackosi Dán Péter. A felesek nem adtak semmiféle külön szolgáltatást, el sem fogadta volna, mert gőgösebb volt annál. Mikor elérkezett az aratás, elment a feleseihez, megállt a bejárónál és csóvált, атаг a kezével kihívta a felest. Kiadta a parancsot : „Vágni khöll !" A feleseket nem nyúzta, de a cselédekhez goromba volt. Mondják, hogy 16 000 forintot vesztett a börzén, de kigazdálkodta. Minden második évben kiadta a földjét feléből, de a következő évben maga munkálta. Miután mindezt összekapcsolta marhahizlalással, több haszna volt, mintha állandóan maga gazdálkodott volna. Az egyik évben ökrökkel dolgozott, s mikor befogta azokat hizlalni, akkor adta ki a földjét. Minden második évben 12—12 ökröt dobott piacra. A hízott marhákat a tavaszi úrnapi vásáron adta el. Ősszel újabb 12 sovány ökröt vett a gyulai vásáron. Disznót nem hizlalt, kész hízót vett. A munkával „nem piszkolta be a kezét, amely mindig olyan volt, mint a selyem. A pipánál nehezebbet nem emelt!" A kakasszéki Érparton a Pápai testvérek úgy adták ki a 24 kishold földjüket feléből, hogy a felesek robotba (ingyen) 7 kishold földet kötelesek munkálni. Ugyanis egy idős aszszony rokonukat gondozták, s azé volt a 7 kishold föld. A robotosok egy-két kerülőt mindig elhagyUk szántáskor a mezsgye mellett. A robotföld melletti haszon béres pedig mindig felszántotta ezt, mert attól a darabka földtől nem fizetett haszonbért. Ez csak az idős asszony halála után derült ki, amikor a földet mérnökkel felmérették: egy öllel elvándorolt a föld. Ezt a földet a mai napig robotfőd-nek hívják. Kovács Lőrinc vette meg, s a család is annak h'Vja: „Boronájjuk el a robotfődet!" Vessük el a póréhagymát a robotba!" Galli Bálint apja 1895-től 1902-ig felesként munkálta Varga István 40 kishold tanyásföldjét. A földnek potomja is volt. A Pusztán az ellenszolgáltatás nélküli munkát potomnak hívták. A felesföld potomja a következő volt. Egy tehénnek és egy borjúnak takarmányt kellett vinni Vásárhelyre, valamint az összes trágyát kihordani a földre. Két kocsi sárgaföldet és egy kocsi homokot szállítottak sárzáshoz, valamint téglázáshoz, és mázoláshoz. Hat-hét malacnak kéthetenként daráltatni kellett. (A gazda annak idején malacnak mondta, pedig disznók voltak, nem is 6—7, hanem pontosan 8.) Egy évben kétszer kivitte a feles a gazdát a tanyába szétnézni. A potom miatt hagyta ott, legterhesebb a kéthetenkénti daráitatás volt. 1921-től 1923-ig Göllönt Ferenc 18 kisholdját művelte feléből, de tulajdonképpen 17 kishold volt a feles, 1 kishold répát potomba munkált. A vetőmagot a gazda adta, de a feles nem részelt. Egy évben kétszer őrletett a gazdának Orosházán. Két kocsi sárgaföldet a Sintér-gödörből, valamint egy kocsi homokot a Csicsova-telepről a Lúd utcában levő házhoz kellett szállítani. A gazda a géprész felét fizette, viszont aratórészt teljes egészében a feles. A különféle szolgáltatások és szállítások terhesek voltak a feles számára, különösen, ha a tanya messze esett a várostól. Kisebb-nagyobb tanya nélküli csupasz földet — amelyeknek gazdái a városban laktak - a közelben lakó parasztok bemunkálták. A bemunkáló felszántotta a földet és a tulajdonos magjával bevetette. Az aratás és a kukoricatörés a tulajdonos gondja volt. A bemunkáló a kévés „gaszt" (gabonát) behordta a saját tanyájába és külön asztagba rakta. Cséplés után a takarmányt egy kazalba rakta, ugyanis az összes takarmány a bemunkálóé maradt. A kukoricát hajasán szállította be a tanyájába, a szart a sajátjával együtt nagykúpba rakta. Mindketten jól jártak, a gazda így többet kapott szemül, mint a föld haszonbéres vagy feles lett volna, s miután neki a városban nem volt jószága, ezért a takarmányra nem volt szük214