Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - I. Haszonbérlet

A gyenge minőségű, de egyébként megfelelő nagyságú földön gazdálkodók is sok esetben kénytelenek voltak jó földön haszonbéres földet keresni. így volt ez L. Tóth Ferenc esetében is. A nagybogárzó-dűlőben 21 kishold földön gazdálkodott, de a foltonként erősen szikes talajon csak kalászos termett. Kénytelen volt a jó földön haszonbéres földet vállalni, mert a jószágállománya erősen megnövekedett. Két-három hold jó földet keresett Kútvölgyön kukoricának, de nem szeretett „elmászkálni". Rengeteg idő eltelt az útban, korán indultak el, és mindig későn érkeztek haza, s a napjuk belenyúlt az éjszakába. Ezért otthagyták a bérletet. Azután Puszataközpont és Kardoskút között három kat. h. jó földet munkált, annyi kukoricája termett, hogy nem tudta hová tenni, még a szárkúpok alá is került belőle. Csak az volt az átka, hogy ez a föld is messze volt. Zivatarban alig látták az utat, a villámlás elvette a látásukat és sokszor bőrig áztak. A kevés földű paraszt, ha volt egy kis tőkéje : pénze és fölös jószága, valamint kihasználatlan munkaereje, földett fogott. így tett Ádász Bálint is, aki apjától 10 kishold földet örökölt, a felesége pedig 16 kishold földet jussolt. Öt fiút és két lányt neveltek, ahogy a család nőtt, úgy munkált árendás (haszonbéres) és feles földet. A jószágállománya is gyarapodott, így ki tudta használni azokat, és takarmánnyal el tudta látni őket. Átlagban négy lovat, nyolc marhát s egy időben 50 disznót tartott. Az alkalomtól és a körülményektől függött, hogy haszonbéres vagy feles földet bérelt. A szomszédjában 8 kishold földet csak feléből adták ki, s miután neki is előnyös volt a közelsége miatt, kifogta. Később azért mondott le a bérletről, mert a család fogyott (fia katonának vonult be). Több kis földű embernek sok jószága mellett kevés takarmánya termett, azért földet vállalt. így Olasz István 15 kishold jó földön gazdálkodott Barackoson, de haszon béres földje állandóan, feles földje már ritkábban volt. Ő is azért fogott haszonbéres földet, hogy több takarmánya legyen. Pál Flórián a Nagybogárzó-dűlőben 12 kisholdon élt, s hogy a sok jószágnak a szükséges takarmányt biztosítani tudja, 2—3 hold földet bérelt a közelben, de csak olyan földet keresett, amely kukoricának megfelelt. A közelben sikerült is ilyen földet találni, a tulajdonosa a távolabbi Csicsatéren lakott. Kovács Lőrinc kakasszéki ember hatéves korában már pásztorkodott, később cselédember, majd a századfordulón a mágocsi gióf szőlőkapása. 1910 körül Kakasszéken, az Érparton hat kishold földet vett és tanyát épített rá. 1928-ban feles földet bérelt, majd 1932-ben hét kishold földet szerzett ismét az Érparton. Mikor fiai munkabírókká lettek, csak haszonbéres földet bérelt: ő cselédként kezdte, nem akarta, hogy fiai „másnak kezelába" legyenek. A bérlemények közel voltak, még az ekét sem kellett kocsira tenni. Lovai jó erőben voltak, a marhák elegendő trágyát csináltak, a bérelt földet rendesen munkálták. Nem cserélték a bérletet, „a gazdákat eltemettük mind egy szálig" — mondták. (Ez azt jelentette, hogy a gazda haláláig munkálták a földjét." A tehetősebb, de „kapaszkodó" természetű parasztok általában nagy darab haszonbéres földdel vergődtek, de sokszor belebuktak. így történt ez az alábbi esetekben is. A Pusztán Fejesek eladták a 40 hold földjüket és Vésztő határában 500 hold haszonbéres földet béreltek, de közbejött a gazdasági válság és tönkrementek. A Kisbogárzó-dűlőben fekvő Szemző-féle 80—100 holdas birtokot a két világháború között egy Kriska nevű idősebb komlósi gazda munkálta. Pál Flórián úgy hallotta, hogy az saját földjét eladta, hogy ezt a nagyobb földet haszonbérbe vehesse, de néhány év alatt tönkrement. Iskolázott fia „úri módon" vezette a gazdálkodást, és „előgyelögte" a bérletet. Aki neki mert vágni és tőkéje: megfelelő jószágállománya és munkaereje volt, inkább haszonbéres földet munkált, mert így senkinek sem volt keze-lába, vagyis a bérleményen önállóan gazdálkodhatott. Az árenda, a haszonbér alku tárgya volt, kisholdban számították és az első világháborúig pénzben fizették. A háború pénzromlással járt, és 1950-ig a haszonbért búzában állapították meg. Az első világháborúig 12 forinttól 30 forintig terjedt egy kishold haszonbére. 210