Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - I. Haszonbérlet

A háború alatt a munkaerőhiány miatt „kölletlen" volt a föld és a bérösszeg lëcsuhatt, alacsony lett. 1920-tól kezdve ismét nagyon kapós a föld. A háború után 2—3 q búza a haszonbér, az orosházi jó földeken pedig elérte a 3—4 q-t is. A haszonbérbe a búza mellett holdanként kevés árpát és kukoricát is fizettek. Csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a haszonbéres az adó fizetését is magára vállalta, de akkor kevesebb volt a haszonbér. A fekete földnek mindig nagyobb volt a haszonbére, mint a szikesnek. A szikes földön nyáron jobb helye volt a jószágnak, de télen az számított, hogy a jó földön több takarmány termett, ezért magasabb haszonbért is kértek. Ebből a bérlő többet ki tudott csikarni. „Ha az egyik vitt, a másik még hoszhatott is." A haszonbér felét előre, s a másik részét „újkor" fizették. A „megelőzött", gazdaságilag erős emberek a haszonbért előre fizették, ezért ezeknek szerették kiadni a földet. A haszonbéres földeket általában három évre adták ki. Hogy a szerződést megújították-e, az mindkét fél körülményeitől föggütt. A rosszul gazdálkodó bérlőt „mönesztötték", nem hosszabbították meg a szerződést. Egyesek azonban egy-egy földdarabot hosszabb ideig bírtak, így Dani András is, aki 16 kisholdon gazdálkodott Cinkuson. Általában 4—6 lova, 3—4 marhája és 2 anyakocája volt. A fia is felnőtt, ő maga is jakorabeli volt, ezért 28 kishold haszonbéres földet munkált a saját földjén kívül. Egy családtalan gazda közeli földjét 17 évig bírta. 2 q búza, 50 kg árpa és 1 q kukorica volt az árenda, azonban némi szolgáltatás is járult hozzá. Szent György napján mindig kifizette a jövő évi teljes haszonbért. Kovács János a jó földet három évre vette ki. A természetös földet (a vásárhelyi ember a szikfolttal kevert földet hívja így) csak egy évre. Ilyen volt a Tárkány-Szűcs-féle 40 hold is. Az egyébként jó földben itt-ott kisebb-nagyobb szikes „heves" föld található, amelyben jó időben termett gabona és kukorica, de rossz időben alig hozott valamit. A tanyásföld kisholdjának 2,5 q búza volt a haszonbére. Csak egy évig munkálta, rossz esztendőben otthagyta. Papp Lukács János a Csajági-dűlőben levő Héjjá András-féle 42 kishold földet bérelte 4 évig. Kerek 80 q búzáért bírta. Azon a földön általában búzát termeltek, mert a kapás mindig gyengén sikerült. A lapos földben a vízár annyira fennt volt, hogy tavasszal csak későn lehetett a terményt elvetni, s ha az idő mè'gfokta magát (nem volt elegendő eső), kevés árpa, zab és kukorica termett. Az őszi vetések jobban sikerültek. A környékbeliek annak idején Orosháza község földjéből is béreltek haszonbéres földet. Németh Ferenc tanyája a községföldje közelében feküdt. Abból eleinte 4—4 hold kisholdas parcellát, 1926-ban 8—8 holdas parcellát osztottak haszonbérbe. Ő is bérelt eleitől fogva. Árverés útján vették ki, 1926-ban még nem nagyon kaptak rajta, de később már felverték az árát, egymásra licitáltak, s 2 évre kötöttek szerződést. 1945 előtt egy kishold föld haszonbére valamivel 3 q búza alatt volt, 1945-ben felment 3 q fölé. A, tanyááfölaíől holdanként általában egypár csirkét is adtak. A kacsák, libák száma a föld nagyságától függött. A tojást már holdanként is számíthatták. Ha a bérbeadó a fele, vagy az egész adót a haszonbéresre nyomta, akkor a haszonbérből valamit engedett. Legtöbbször kikötötték, hogy trágyát a földről elhordani nem szabad. Általában a trágyát nem „hurculászták" feleslegesen, és mindig ott csináltatták, ahol szükség volt rá. Kovács Jánosnak is több helyen volt takarmánya. Télen először a távolabbi tanyában etették fel, mert ilyenkor ráértek átjárni. Dologidőben az öreg tanyában voltak a jószágok, s rendszerint az öreggazda látta el azokat. Elemi csapáskor a bérlő a tőkéjéhez: pénzéhez, jószágához nyúlt, és a hiányzó terményt vagy megvette, vagy pénzben kifizette. Ezért az előrelátó gazda már jó előre kellő számú jószágot állított be, hogy szükség esetén pótolja a haszonbért. Csak végső esetben nyúltak a jószághoz. Ismerősnek, rokonnak a gazda megengedte, hogy a hátralékot későbben, vagy a következő gazdasági évben fizesse. Ilyen sem sűrűn fordult elő. A haszonbért akkor is kifizették, ha semmi sem termett. Ritka volt, mint a fehér holló, hogy egy katasztrofális termés 14* 211