Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - I. Haszonbérlet

FÖLDBÉRLET NAGY GYULA I. Haszonbérlet A Pusztán sokan nem gazdálkodtak, hanem különféle okokból földjüket vagy annak egy részét haszonbérbe adták. A vásárhelyi emberek közül csak nagyon kevésnek volt idegen határban is földje. Ha a vásárhelyi határ két távoli részében két tanyásföldön gazdálkodott, akkor legtöbbször maga munkálta azokat, de ha az egyiken nem volt tanya, akkor azt sokszor haszonbérbe adta. Ez újabb szokás, mert a lóval nyomtatás korában a csupasz (tanya nélküli) földet sem adták ki. Az orosháziaknak sok esetben más határban is volt földjük, és ha nem volt túlságosan messze, akkor maguk munkálták. Idős Domoki József orosházi származású fecskési gazdának Gyulamezőn is volt földje egy kis tanyával, de nem adta ki. Ha a kopasz (tanya nélküli) földjük a tanyától messze esett, akkor legtöbbször haszonbérbe adták. így tett Pap Lukács Jánosné is, aki anyai ágról 6 kishold földet örökölt a fecskésparti iskola közelében. Miután a Sóstó-parti tanyától 4—5 km-re volt a tanya nélküli föld, haszonbérbe adta. Ugyanakkor 42 kisholdat fogtak helyette haszonbérbe, melyen tanyaörökség (tanya) is volt és oda költöztek, míg a Sóstó-parti tanyában az öregek maradtak. A 42 kishold tulajdonosa pedig Földvár alatt a Jankó-féle földből nagyobb és jobb minőségű földet fogott, mert megfelelő munkaerővel és jószágállománnyal rendelkezett. Az Olasz Ernő Hatablaki-dülőben fekvő tanyája mögötti Tatár-féle föld is messze esett a Tatár-tanyától, s kiadták haszonbérbe (ráadásul olcsón), mert úgymond: „a Pusztára sohase mögy ki szántani, ha a föld parlagon marad is." Olasz Ernő a 6 kisholdat ki is fogta. Régebben csak a módosabb s családtalan emberek mentek haza aránylag még fiatalon a városba, különösen a jó földekről, mert annak nagyobb volt a haszonbére. Azonban a két világháború között volt olyan időszak, amikor olyan magas volt a haszonbér, hogy a föld tulajdonosának nem volt érdemes munkálni a földet, kifizetőbb volt haszonbérbe kiadni. „Bolond, aki gazdálkodik!" mondogatták és többen még egészen fiatalon felhagytak a gazdálkodással. Példa erre Bánki Horváth Mihály 30—40 holdas tatársánci gazda, aki már 30 éves korában bement Orosházára lakni, földjét pedig haszonbérbe adta. Ha értelmiségi ember földet örökölt vagy tőkebefektetés céljából földet vásárolt, legtöbbször haszonbérbe adta. így járt el az iparos emberek többsége is, mert a mesterségük lekötötte őket. Általában az „erősebb" (gazdaságilag erős) emberek fogtak haszonbéres földet, mert a haszonbér felét legtöbbször előre kellett fizetni. Az óvatosabb, vagy „gyengébb" emberek feles földet kerestek, ott legfeljebb a munkájukat bukhattak el, de nem mindig lehetett szabadon választani, mert ha a közelben csak feles föld akadt, akkor azt vették ki, mert a távolság döntő volt. 14 209