Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Gazdasági cselédek, nyári pászotork és tanyások - VI. A szolgáló

mázsa búza, 20 pengő, 1 nagy hosszú kabát, 1 pár fél ünneplő cipő, 1 pár hosszú szám viselő, 2 öltöny festőruha, 2 festőkarton, 1 delin és 1 karton kendő, 4 szabadság. Foglaló: 2 pengő. Csizmadia Imre Orosháza, III. Zombai utca 53." A mindeneslány a gazdaasszonynak segített a mosásban, főzésben. Ha a szükség úgy kívánta, a jószágra is vigyázott. Az erősebb a kapálásban és az aratásban is részt vett. Ha kisbaba volt a tanyában, szabad idejében pesztrálkodott is. Sokszor az ilyen helyre a gazdaasszony mellé nagyobbacska pesztrát fogadtak, aki a pesztrálkodáson kívül a gazdaasszonynak is segített, sőt ha úgy adódott, a jószágot is legeltette, de béresmunkát nem végzett. A mindeneslány a konyhában vagy a kisszobában aludt. Ritkán fordult elő, hogy a gazda, a fia, vagy a béres kárt tett benne, de arra is vigyáztak, hogy a szomszéd legény, vagy béres se férjen hozzá. Csizmadia Imre közléséből tudjuk, hogy náluk — özv. Csizmadia Imrénénéi — két évig szolgált egy román lány, aki elmondta, hogy mivel engedték el hazulról. Apja-anyja már nem élt és a sógora a lelkére kötötte, vigyázzon magára, nehogy úgy járjon, mint a szomszéd faluban az Annus. Azt pedig nagyon jól tudta, az hogy járt : teherbe esett, az erdőbe hurcolták, egy fához kötötték és otthagyták. Ezért, amikor a környékbeli surbankó legények zaklatni kezdték, rúgott, vágott, harapott, de érintetlenül ment haza. Jobban szót fogadtak, mint a fiúk. Csizmadia Imrénénéi is többször volt mindeneslány, mint fiú, mert az többet segített az idős asszonynak. A lányok jobban kihúzták az évet egy helyen, mint a fiúk, bár ritkábban akadt köztük olyan is, aki otthagyta a tanyát és hazament. A szülők rendszerint újra elállították, mert különben „Nem lőtt párna, se sömmi." A jó helyen a lány egy kis bérjavítás esetén visszamaradt a következő évre is. A harmadik évre már ritlábban, mert részben nagylánnyá serdült, részben a falubeli barátnők a faluba csalogatták, ahol cselédlánynak állt el. Általában a lányok nagyobb barátsággal váltak el a gazda családjától, mint a fiúk. Amikor a tanyában már nem volt rá szükség, és máshová szegődött, onnan is sokszor meglátogatta a régi gazdáját. Csizmadia Imrét is az egyik volt mindeneslánya meghívta az esküvőjére. Ez sok gazdával megtörtént. VI. A szolgáló A szolgálólánytól megkövetelték azt a munkát, amit a gazdaasszony szokott végezni : önállóan is sütött, főzött, mosott, s tehenet fejt. Ezenkívül ellátta a baromfit és szükség esetén az istállóban is dolgozott. Ha sürgős volt a mezei munka, akkor ott is dolgozott : kapált, markot vert, kukoricát tört. A jószág mellé is jobban odaállt, mint a béreslegény. Nagyon ritkán fordult elő, hogy a gazda segített a szolgálója kiházasításában, különösen, ha a bérese vette el. A fiatalok rendszerint még hosszabb ideig ott maradtak, vagy mint cselédek, vagy mint időszaki munkások. Nyári pásztorok: Sok falusi szülő vizsga előtt kivette az iskolából a gyerekét, s legtöbbször ismerős gazdához kiatta nyári pásztornak a kosztjáért és egy kis ruháért. Az első világháború előtt különösen a többcsaládos szegényember már május derekán kivette a fiát-lányát az iskolából s elállította, csak Szent Mihály után mentek iskolába, addig pásztorkodtak. A kisbirtokos családoknál is előfordult, hogy kukoricatörés után adták fel a nagyobb gyereküket az iskolába, mert kukoricatöréskor kellett a kanász. Az első világháború után már szigorúbban fogták az iskolába jáiást. Az fogadott nyári pásztort, akinek vagy nem volt családja, vagy még kicsi volt. De 202