Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Gazdasági cselédek, nyári pászotork és tanyások - II. A kisbéres

II. A kisbéres Ezek 14—17 éves legénykék voltak. Az orosháziak béresgyereknek is hívták őket, a vásárhelyiek inkább mindenösnek nevezték, a mindennapi beszédben azonban csak béresnek mondták. A két világháború között búzából 5—6 q, árpából 1 q volt a bérük. Ehhez 2 öltöny (nyári és téli) ruha, 2 rend fehérnemű (ing és gatya), 2 kötő, 1 pár csizma, 1 pár bakancs, 1 kalap és 1 sapka járt. Mosást, varrást, 30—50 pengőt és 2—3 szabadnapot is kaptak. A kisbéresek közül az erősebbek a cselédfogadásnál erősködtek, hogy kaszálni is fognak, s ezért 2 q gabonával többet is kaptak. így történt ez Csizmadia Imrénél is, Gergely Lajos kisbérese 1926-ban kaszált, s utána a húga verte a markot, aki ott pásztorleány volt. Nemritkán kikötéseik is voltak, így legtöbb békési fiú kikötötte, hogy neki 2 békési „koszorús" kötőt vegyenek. Rendszerint pénzt kapott s ő vette meg. A békésiek az országos vásárkor mentek haza szabadságra, a komlósiak pedig búcsúkor. A fentebb említett Csizmadia Imre 1934-ben Fábián Imre békési fiút megfogadta mindenesnek. Bérlevele a következő: „Megfogadtam Fábián Imrét az 1934. évre mindenesnek. Bére: 5 (öt) mázsa búza 25 (huszonöt) pengő, 1 öltöny nyári ruha (3 db), 1 öltöny téli ruha (3 db), 1 sapka, 1 csizma, 1 pár papucs, 2 pár fehérruha, 2 db kötő, mosás, varrás. 3 szabadság, útiköltség fizetve. Csizmadia Imre Fábián Gábor Elismervény Alulírott ezennel elismerem, hogy gazdám a túloldalon jelzett összes béremet hiánytalanul kifizette, azt én a saját kezembe felvettem, és így rajta semmi néven nevezendő követelésem nincs. Egészségesen távozom, miután a köztünk lévő szerződési viszony megszűnt. 1934. December hó 31-én. Fábián Imre" A helyreállt mindenes batyujában egy váltás fehérnemű, kalap, és esetleg egy pokróc volt. Papucsot kevés vitt magával. Holmijait átadta a gazdaasszonynak. Az első napok megmutatták, hogy mi lesz belőle. Az evés is sok mindent elárult. Az első világháború előtt Csizmadia Imre a lassú mozgású, lassan evő román béresének mondta : „Ne így egyél, hogy Páál, Páál (elnyújtva mondta), hanem így: Péter-Pál" (gyorsan ejtette ki). Vagyis gyorsabban egyen, mert aki gyorsan eszik, az gyorsan is dolgozik. Az istállóban a gazda megmutatta a jószágállományt: a lovakat, teheneket. Amelyik kisbéres szerette a jószágot, tüstént megkérdezte a lovak nevét és megsimogatta. Megmondták neki, kit hogyan szólítson és a családból ki fog parancsolni. Az első nap tudtul adták neki: „Itt ojan hejed lësz, amilyent igazítasz magadnak!" Amelyik nekivaló volt, egykettőre megszokott, aki pedig nem, az „megszökött". Ha a mindenes jóra vált be, a kisgazdaságokban sok helyen családtagnak számított. De akadt rossz hely is. A mindenes az istállóban aludt. Mindenféle munkát elvégeztettek vele, amit bírt. A jószág ellátása volt az első. Azok körül mindent önállóan végzett : a takarmány előkészítését, etetést, itatást, pucolást, ganézást. Szántásnál-vetésnél lovat vezetett vagy gyeplővel szántott is. Kapált, markot vert, hordáskor kévét adogatott, kukoricát tört stb. Amikor nem volt nyári pásztor, a jószágot őrizte. Ha volt ideje a gazdaasszonynak is segített : vizet hozott, tűzrevalót készített, piacnapon a baromfiakat is ellátta. A mindenes könnyebb, de többféle munkát végzett, mint a felnőtt béres. 199