Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Gazdasági cselédek, nyári pászotork és tanyások - III. Az éveskanász - IV. A béres

Legtöbb helyen a családdal együtt étkezett. Az egyik helyen az volt a szokás, hogy evéskor mindenkinek a gazdaasszony szedett, míg máshol mindenki szedett magának. Csizmadia Imrénél, amikor piaci napon maga maradt a tanyában a mindenes, nem zártak el előle semmit sem, azt evett, amit talált. Ez sem volt általános szokás. Vasárnap reggel a jószágetetés-itatás után tisztálkodott a kisbéres, s akkor váltotta a fehérneműjét. Melegvizet kapott, s a kiskonyhában vagy esetleg a kamrában mosakodott. Akkor feküdt és kelt, amikor a család. Legtöbb egy évig volt egy helyen, de voltak olyanok is, akik 2—3 évre, sőt hosszabb időre is megmaradtak a gazdájuknál. Egyesek vagy a bánásmód miatt, vagy amikor a nehezebb tavaszi munkák beköszöntöttek, otthagyták a helyüket. Ilyenkor levelet írtak a gazda a szülőknek, hogy a gyereket küldjék vissza. Csak kevesen hajtatták vissza a csendőrökkel, de nem is volt köszönet benne. A csendőrök is azt mondták a béresnek, legalább addig maradjon ott, míg ők ott lesznek. III. Az éveskanász A nagyobb gazdáknál éveskanász volt, akit kisbéresnek is hívtak, annak is használták. Fejes Zoltánnál 10—12 marha és 5—6 bika volt a kanász kezén. Bére: 5 q búza, 1 q árpa, 5 q kukorica, 1 öltöny téli ruha, 1 öltöny nyári ruha, 2 rend alsóruha, 1 db 6 hónapos malac, 1 kocsi szalma, 2 kg szappan volt. Kosztot is kapott. Legtöbbször otthon mostak rá, de ez alku tárgya volt. IV. A béres Béreslegényt (bérest) általában ott tartottak, ahol ki tudták használni. Ehhez bizonyos nagyságú földterület és jószágállomány kellett. A béreslegény már emberszámba ment, vagyis zsákolt és kaszált. A béres bére a két világháború között általában a következő volt: 8 q búza (az erősebbek 14 q gabonát is kaptak), 2 q árpa, 1 öltöny téli ruha, i nagy kabát, 1 öltöny nyári ruha, 2 rend alsóruha, 1 pár csizma, 1 pár bakancs, 1 db hathónapos malac (a vidékiek malac helyett valamivel több pénzt kértek), és 2 kg szappan. Megállapodás volt, hogy mostak-e rá vagy sem, a vidékiekre feltétlenül mostak. A gazdánál étkezett, vagyis bentkosztos volt. Egy gazdasági cseléd bérlevelét eredetiben közlünk: „Bérlevél, mely egyrészről Lázár Lajos munkaadó, másrészről ifj. Kocsis József munkavállaló között a mai napon jött létre. Kocsis Józsefet 1940. év január hó 10-től 1940. december 30-ig megfogadtam gazdasági cselédnek. Évi bére 10 q búza, 2 q árpa. A termény ennek betakarítása után fizetendő. 1 öltöny bársony ruha nagykabáttal, 1 öltöny ruha nagykibát nélkül. 2 ing, 2 lábravaló, 2 pár kapca, 2 zsebkendő, 1 db kalap, 1 db sapka. Pénzbér évi 65 pengő, azaz Hatvanöt pengő. 1 pár csizma, 1 pár bakancs, 1 pár januári malac, 1 kocsi szalma, 1 kocsi izik. Minden második vasárnap délután 1 órától éjfélig szabad. 2 kg szappan. Aratáskor, csépléskor, kukoricatörés idején szabadságnak helye nincs. Hmvásárhely, 1939. XII. 31." A béres minden gazdasági munkát elvégzett, ezt a bérlevélben így fogalmazták meg: az összes külső és belső gazdasági munkát tartozik elvégezni. Sok helyen a gazdasági munkákon kívül még az épületek sárzását és karbantartását is elvégezte. Bár a tatarozás nem tartozott a gazdasági munkák közé, azt is elvégeztették vele, mert a béresnek a tanyán előforduló mindenféle munkát el kellett végeznie. A sárzás nyáron történt cséplés és kukorica200