Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Koczka Pál–Nagy Gyula: A család munkája - II. Munkamegosztás a többtagú családban

évben kisbabájuk is született, ezért a fiatalasszony munkáján igyekeztek segíteni, vagy kanászt, libapásztort fogadtak. Amikor az anyagi helyzetük megengedte, akkor mindkettőt. A kanász a gazdának, a libapásztor a gazdaasszonynak segített. Amíg a fiatalok „nem vergődtek zöld ágra", csak kanászt fogadtak, mert az a disznókkal együtt a libákat is legeltette. Legtöbbször 10—14 éves fiút fogadtak kanásznak. A kanász is nagyon korán kelt. A könnyebb hejè'n hajnali 4 órakor, s a nehezebb hejè'n 3 órakor kezdődött neki is a munka. A sertéseket a libákkal együtt kb. 7 óráig legeltette. Előfordult bizony, hogy bőgve (sírva) hajtott ki, mert a kanászgyerek szeretett volna még aludni. Álmos volt, hideg volt a harmat és fázott a kicserepesè'dè'tt lába. Behajtás után megitatott, a malacfélének moslékot borított, früstökig még az istállót is kitakarította. A teheneket, borjakat átabotába (így-úgy) megpucúta, megitatta és csak azután mehetett reggelizni. A kanász reggelizés után segített a takarmánykészítésben és a tanya körüli egyéb munkákban : söprögetésben, tűzrevaló-hordásban. Ebéd után — úgy 3 óra körül — ismét kihajtott, este vályúra terelte a jószágot, utána segített az alom behordásánál, a jószág etetésénélitatásánál. Vacsora után lefekhetett. Rendszerint az istállóban tanyázott és sok helyen a kerékjászuba (szénatartóban), néha a jászolban aludt, ugyanúgy, mint a gazda serdülő gyermeke. Sok gazda vigyázott arra, hogy a kanásza hozzászokjon a tisztálkodáshoz, mosakodáshoz. Voltak olyan tanyák is, ahol nem sokat törődtek velük. Ha a kanász iskolás volt, az iskolába indulás előtt már meglegeltetett és iskola után is egy darab zsíros vagy lekváros kenyérrel a kezében estig kint volt a jószággal. Játszani csak az iskolában vagya szomszéd kanászgyerekekkel tudott. Ha a kanász meg volt elégedve a hellyel, lassanként kisbéres lett. Ritkán a kanászból lett bérest a gazda házasította ki, ha azonban a gazda fia elérte a 10—14 éves kort, akkor nem fogadtak kanászt s a fenti munkákat a saját fia végezte el. A libapásztor legtöbbször lány volt, akár úgy fogadták, akár sajátjuk volt. 8—10 éves korban már befogták őket libapásztornak. A libapásztort sem kényeztették el, neki is 4 órakor kellett felkelni, és nyomban kihajtotta a libát, mert ezek jóízűt csak hűvössel legeltek. Április elején már volt liba és Szent Györgykor már legeltetni kellett. Ha iskolába jártak, akkor az első a libalegeltetés volt, ami csak nagyon rossz időben maradt el. Ha a libapásztor nem járt iskolába, akkor a behajtás és itatás után segített a gazdaasszonynak. Ha nem fogadtak kanászt, akkor a libák mellett a disznókat is ő legeltette. Általában egész nap ellátták munkával, pihenésre, játszásra nem volt ideje. Amikor bent volt, legtöbbet a konyhában tartózkodott, ott volt a hálóhelye is. Jobb helyen egyforma elbánásban részesült a kanász és a libapásztor a gazda hasonló korú gyermekével. A rossz helyen is a libapásztornak valamivel könnyebb dolga volt, mint a kanásznak: „Csak lány az!" — mondták, nehéz munkát még itt sem végeztettek vele. II. Munkamegosztás a többtagú családban Az első világháború előtt ősszel csak nagyon kevés helyen végeztek mélyszántást. Kukorica alá április 12-én kezdtek el szántani s borozdára pergettek. Ha sok volt ilyenkor a szántanivaló, két ekével szántottak. Az ekékbe 3—3 lovat fogtak, s az egyikre kukoricapergetot szereltek. így négyen őgyelegtek egész napon keresztül a földön. Május l-re elvetették. Amikor divatba jött a kukorica géppel való vetése, akkor vezették be az őszi mélyszántást. Az igyekvő gazda — ha az idő engedte — az utóbbi időkben még ősszel felszántottak a földjét a tavasziak alá, kora tavasszal csak az elmaradt szántást végezte, akkor az volt a legfontosabb munka. Előtte a tanya körüli fákat legalyalta és a gyümölcsfákat rendbe tette. Ez piszmogó munka volt, amely több nap is eltartott, mert nem kellett sietni vele.