Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Koczka Pál–Nagy Gyula: A család munkája - I. A fiatal pár indulása

A CSALÁD MUNKÁJA KOCZKA PÁL-NAGY GYULA I. A fiatal pár indulása Ha a tanyán lakó parasztcsaládban felnőtt egy fiú s a katonaévek letöltése után megnősült, sok esetben néhány évig együtt lakott és ëgykënyérën élt az öregekkel. Ez gazdaságilag előnyös volt, mert új beruházás nélkül folytatták a termelést. A fiatalok azonban kezdettől fogva vágytak az önállóságra és alig várták, hogy saját maguk gazdái legyenek. Ez legtöbbször akkor valósult meg, amikor az öregek bementek a városba lakni. Ha azonban többen voltak testvérek, vagy a szülők nem hagytak fel a gazdálkodással: valamelyik elöregedett rokontól vagy ismerőstől tanyásföldet fogtak, legtöbbször felibül Sok esetben a felszerelést is megváltották, de ha nem lehetett, akkor az apa látta el a fiát a legszükségesebbekkel. Az indulás Szent Mihály napja körül történt. A szülők az új életet kezdő fiatalokat ellátták újig élelemmel, s ha a kifogott föld fölszerelését nem vette át, akkor egy pár lovat kocsival, ekét, boronát, egy tehenet a borjával, egy kocát, 3—4 anyabirkát, valamint 8—10 pár baromfit s vetőmagot kapott. Sokszor azonban csak egy lovat kapott, s a szomszéddal öszszefogott. A fiatal pár elhurcolkodott az üres tanyába és új életet kezdett. A hagyományos szokásoknak megfelelően osztották fel egymás között a munkát. Az ember feladata elsősorban a nagy jószágok ellátása. Általában 2 ló, 1-2 tehén, valamint a szaporulatának, 1-2 koca, 10—15 malacnak és süldőnek, s 5—6 anyabirkának a takarmányáról kellett nap mint nap gondoskodni. A gazda summás időszaki munkája a föld bemunkálása: szántás, vetés, aratás, általában a külső munkák végzése volt. Az asszony munkája: a mindennapi takarítás, fejés, baromfiak ellátása, baromfiak tenyésztése, tejtermékek készítése (ha közel volt a város: a tej hordása), bevásárlás, reggeli, ebéd és vacsora készítése. A tanyai parasztoknál az asszony egyenjogú társa volt a férjének. Az ügyes és szorgalmas asszony a tanya körül felnevelt baromfiból, tejből többet pénzelt sok esetben, mint az ember a mezőgazdasági terményekből, és a bevétellel maga rendelkezett. Sok helyen az „asszony viselte a kalapot", mert ügyesebben gazdálkodott, mint az ember. A tanyai élet a jó gazdaasszony nélkül nem sokat ért, ezért a szülők a párválasztásnál igyekeztek úgy irányítani a fiukat, lányukat, hogy jó gazda váljon a vőből, jó gazdaasszony legyen a menyből. A férj-feleség a munkák elvégzésében is egyenrangú volt, akkor történt másként, ha a gazdag fiú szegény lányt vett el, vagy a gazdag lány szegény fiúhoz ment férjhez. Ebben az esetben megtörtént, ha összevesztek, egymás fejéhez vágták: „Te nem hoztál semmit se!" Az első esztendőkben különösen mindent elkövettek a fiatalok, hogy minél kevesebb kiadással átvészeljék az első éveket. Igyekeztek mindent maguk elvégezni, nemcsak béresről, de kanászról, sőt még libapásztorról sem lehetett szó. A kapálást és az aratást is maguk végezték, a hordáskor pedig összefogtak a szomszédokkal. Általában a második, harmadik 12 177