Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A kétféle népesség

Orosháziaknál: bruhó Baranyai, dadra Benkő, nyifa Benkő, pohos Berta, pinavarró Csepregi, pacsmag Csizmadia, sarki Csizmadia, csácsori Dénes, mézes Dénes, sonka Dénes, tyű Dénes, bársonyseggü Horváth, csibudi Horváth, karattyán Horváth, kudó Horváth, pohos Horváth, szilaj Horváth, bakcső Kocsondi, fakólovas Kocsondi, hess Kovács, kakutyi Kovács, kacska Németh, bakró Ravasz, betyár Szabó, dudvás Szemenyei, fakólovas Szendi, jótökű Tóth, szutyi Tóth, tupic Tóth stb. Horváth Pálról azt beszélték, hogy egyszer szalmával megrakott kocsija egy kátyúban elült. A lovak nem bírták kihúzni, ezért tüzet rakott a lovak hasa alá. Az egész rakomány és a lovak is elégtek. Ezért kapta a szilaj megkülönböztető nevet. Sárközi Ferenc hallotta, hogy az öreg Szilaj nyáron a szánkó elé négy ökröt fogott, s Monorról Csákóra szánkázott, mert ott aratott a család. Ugyanis az aratók a tanyából a lovakat magukkal vitték, hogy a pontos munkát követelő öreg ne tudja meglátogatni őket. Dédunokája: Juhász Nagy Vilmos szerint egyszer aratásban a fiai késő este kimentek keresztelni. Az öreg — bár már felül volt a nyolcvanon — hozzálátott gereblyézni —, de a sötétben összehúzkodta a búzaföldbe beékelődő dinnyeföldön a dinnyeindákat, s vele együtt a kisdinnyéket is. Valószínű azért kapta a szilaj nevet, mert nagyvérű volt, s még öregkorában is szilajul dolgozott. Sokszor a keresztnév is megmutatja viselője származását. Az orosházi ember fiát Ernőre, Flóriánra, Samura vagy lányát Lídiára, Rebekára sohasem keresztelte, viszont a vásárhelyieknél ezek igen gyakori nevek. Jellemző az őslakosságra, hogy az idősebb embereket is becenevükön szólítják. Füvesi Mihály már régen túl van a 90. évén, de a környék csak Füvesi Miska bácsiként emlegeti. Ha az orosházi ember kitöltötte a katonaidőt és megnősült, nem szerette, ha becenevén szólították. Az orosházi ember, ha a beszélővel távoli rokonságban van, nem a nevén szólítja, hanem sógorozza: „Sógor úr!" Az idegent pedig szomszídnak szólítja. Leggyorsabban és legbiztosabban a beszédjükről lehet megkülönböztetni a kétféle népességet. Köztudomású, hogy a vásárhelyiek ő-vel beszélnek, az orosháziak pedig sok szóban zárt ë-t használnak. A kétféle lakosság nyelvével, azok összehasonlításával a következő fejezetben foglalkozunk. A pusztai ember ruhája is elárulja viselőjét. Öltözködésüket külön fejezet tárgyalja, ezért itt csak a megkülönböztető ruhadarabokat mutatjuk be. Ha a férfi előtt kötő van, akkor biztos, hogy orosházi származású. Az első világháború előtt az orosháziak félkötőt hordtak, ún. Feldmayer törökös mintájú festőből. A világháború után kezdték el hordani a mejjeskötínyt. Egyszínű kékfestőből készítették, ezért kíkkötínynek is hívták. Az orosházi ember a tanya-, vagy ház körül mindig kötőben járt, s az idősebbek még most is. Ha meleg volt, gatyára vetkőztek, de a kötő nem maradhatott el. A vásárhelyi férfi csak nagyon ritkán kötött maga elé félkötőt. Ugratta is az orosházit: „Hallod-ë hé! Má koseresztís van, të még mindig kötőt hordasz?" (Nyáron a kosok kötőt kaptak, hogy a birkákat ne tudják felűzni). Ha a kocsin fekete subások ültek, akkor azok vásárhelyiek, ha pedig fehér subások, akkor azok orosháziak voltak. Ennek magyarázata a következő : Az orosháziak nem nevelték, hanem vették a birkákat. Az első világháború előtt majdnem minden gazda tavasszal az olaj pásztoroktól 6—8 birkát vett. Már az induláskor kevesebb fekete birkát hajtottak a pásztorok. Útközben a fekete birkákat elkapkodták, s mire Orosházára alá értek, már csak fehér birka maradt. Ellenben a vásárhelyiek nevelték a birkát és mindig került annyi fekete, hogy abból készítették a subát. A fekete suba sokkal értékesebb. Herczegh Mihály szíves közlése szerint a sámsoni határban fekvő Cserepes környékén, amely a Barackosi pusztarész közelében van, egyes családoknál a fekete suba csak a gazdát illette meg, míg az asszonyoknak fehér subájuk volt. A két világháború között a módosabb orosházi parasztok lányuknak fekete subát adtak hozományba. A Puszta a munka végzése szempontjából is két táborra oszlik: a serényebb orosháziakra és a lassúbb kézjárású vásárhelyiekre. Az orosházi igyekvőbb, dolgosabb, mint a 165