A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

nek törtük, átszitáltuk, hogy teljesen tiszta liszt legyen, és abba a lisztbe belegyúrtuk annak a hét tojásnak a sárgáját. Ezt a tehénnek adtuk. Ha nem tudott fölfolyatni 21 napra, akkor előző este beadtuk neki darába. Ha ezt megette, akkor pár nap múlva fölfolyatott. A fehérjét nem használtuk, mert az üveggé vált, amikor megsütöttük." „Az elles úgy jó, ha az ember ott van mellette, s mikor el kezd elleni, akkor ne húzzák istránggal belőle, mint ahogy egyesek szokták, mert akkor a szegény borjút kétfelé szakítják, hanem meg kell nézni, hogy a feje jó helyen van-e benn, meg a lába, hogy ne akadjon el, és amikor erőltetés jön rá, akkor ruhával meg kell fogni a kis lábát és a tehén hasa felett, a tőgye felett kell húzni, de csak erőlködés közben, akkor úgy kicsúszik szépen. A tehénnek úgy jó, hogy a fara fent legyen, parton legyen, amikor ellik. Mert ha nem így van, akkor kijön a borjúzacskója. Volt úgy, hogy kijött, ott volt a tehén mellett a szalmán, akkor megmostuk, abroszba tettük, és úgy tuszkoltuk bele, két ember tartotta, egy meg tuszkolta bele. Ha a tehén poklája nem jött ki, akkor a lopót megzsíroztuk, bedugtuk a tehénbe, és langyos vizet öntöttünk a lopóba, a vízbe tettünk egy picike kis házi sót is. Azzal szépen kimostuk, akkor szépen ki is jött, nem kellett abba bent babrálni." „Voltak akik az első fejést felforralták, ezt csupa túró volt. Kis cukrot, vagy mézet tettek bele, aztán kivitték az ablak alá tállal együtt, hogy egyék meg a gyerekek. Azért adták a gyerekeknek, hogy olyan sok teje legyen, olyan sokan hordják a tejet a tehéntől, amilyen sokan esznek most a tejéből." „Az első fejést, ahogy a borjú meglett, mindig odaadtuk a tehénnek, meg langyos vizet is adtunk neki, hogy a poklája elmenjen. A tehenet mindjárt meg kell fejni, különben a tej belesül, mert a tehén lázas. A második fejés már szép tiszta, azt már lehet használni. Abból pitét sütöttünk, és szétküldtük a rokonoknak. Mert akkor a tehénnek annyi teje lesz, hogy mindenki számára elég lesz." „Az első tejet odaadtuk a tehénnek, hogy lázas ne legyen. A második tejből, meg a harmadikból adtunk már egy kicsit a borjúnak, meg pitét sütöttek belőle. Minél több helyre küldtünk pitét, hogy minél több tejet kapjunk." A szarvasmarha különféle betegségeit ismerték a komlósiak, s természetesen többféle ellenszert (gyógyító eljárást és gyógyszert) alkalmaztak ezekre. Gyógyították a tőgy dagadását és a tőgy repedezését, a körömfájást, a beleesett férget, a kutya-legyet, a szájsebet, a gyomorkórt, a felfújódást, a kérődzés elállását, a megitatást, a vizelet elállását és a szemmelverést. Természetesen mindenek előtt megelőzni igyekeztek a megbetegedést. E célból bizonyos tilalmaknak engedelmeskedtek, ill. mágikus cselekményeketjvégeztek. Ebből a szempontból két decemberi ünnep, a karácsony és a Luca-nap volt jelentős. Karácsonykor nem szokták a ruhákat kiteríteni, mert azt tartották, hogy akkor dög lesz, elpusztul a jószág. „Az én uram karácson két napjára leszedte a ruhákat és az istrángot, meg a kötelet is mind ledobálta." Luca napján a szomszédok titokban egymáshoz mentek tököt, szénát szalmát lopni, hogy az állatokkal szerencséjük legyen. Ha a megelőző mágikus cselekmények nem vezettek célhoz, s a jószág megbetegedett, akkor általában füstöléssel igyekeztek meggyógyítani. „A tehenet vagy a lovat, ha beteg volt, akkor 7 féle fűvel megfüstöltük." Természetesen az állat tulajdonosai nem elégedtek meg az ilyen általános gyógymódokka!, igyekeztek a bajt pontosan megállapítani, aztán gyógyítani. Az alábbiakban bemutatjuk az általánosabb betegségeket és gyógymódjaikat. Tőgydagadás, tőgyrepedezés. „Ha a tehén tőgye elles után megdagadt, (vime zapuchle krave) a tőgy kemény volt, begyulladt a tej benne. Akkor egy lavór vízben beáztattunk sárga agyagföldet, kiszedtünk két maroknyi sarat, ecettel felvegyítettük, úgy, hogy forrt, habzott az ecettől, és azzal betapasztottuk a tőgyit. Minden fejés után betapasztottuk. Megmostuk tisztára melegvízzel, utána betapasztottuk. Amikot már lohadt a dagadás, akkor csak azt a részt kentük be, ahol kemény volt." — „Ha a tehén tőgye kirepedt, akkor bekentük tiszta zsírral." 96