A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Körömfájás: „Ha a tehén körme fájt, akkor kékköves vízzel mosogattuk, áztattuk. Rongyot is kötöttünk rá, hogy jó vizes maradjon. Akkor begyógyult." Féreg: „Ha beköpi a légy a jószág sebét, attól lesz férges. Összekevertek kénport, higanyt, meg egy kis zsírt és avval bekenték. Kétszer vagy háromszor kenték be ott, ahol a férgek voltak. Kihullt akkor a tehénből, lóból még a fészke is." „Ha kukacos volt, megpiszkáltuk fával, aztán kőolajat öntöttünk oda, attól kihullott." — A tényleges gyógyszerek, fertőtlenítő szerek mellett azonban alkalmaztak a komlósiak mágikus eljárásokat is. Ezeket speciális állatgyógyítók, mint pl. Motyovszki Pál, Karkus János és Stirbic Mihály bácsi értették. „Motyovszki Pali bácsi a kiskapuja belső kilincsére ráakasztott egy madzagot, ha valaki ment hozzá, hogy férges az állata, és arra a spárgára rákötött egy görcsöt. Ha másik ember is ment hozzá, akkor a ráolvasó még egy spárgát kötött a kilincsre, de arra két görcsöt kötött. Ha harmadik ember is ment, akkor harmadik spárgát is kötött oda, de arra már három görcsöt kötött. Csak másnap reggelig, amíg a nap föl nem kelt, addig maradt ott a madzag." — „Volt egy vörös tehene apámnak, nagybátyám, Karkus János bácsi értett a tehénhez. Apám odament hozzá, aztán panaszkodott, hogy a tehénnek kukac van a zanicájába.. Kérdi János bácsi apámtól; milyen szőrű a tehén? — Vörös. — No fiam, menj haza, aztán menj az istállóba, és mondjad a tehénnek, nem lesz semmi bajod, meggyógyulsz. — Másnapra a tehén már nem volt kukacos. Pedig semmit sem csinált a bácsi, csak otthon elolvasta neki a kukacokat." Ez az elolvasás visszafelé számlálásból állt, előbb azonban azt is elmondta magában a gyógyító, hogy milyen színű a tehén. — Az öreg Stirbicz Mihály ezeket mondotta erről: „Tehénre, lóra, sertésre, erre lehet használni. Emberre is lehet használni, akinek kelése (vred) vagy csomója (hrca) van. Ha beköpik a legyek a sertésbe, a tehénbe, lóba a kukacokat (cervíke), arra lehet használni. Ezt magában mondja el: A csomóra napfelkelte előtt kell elmondani, a féregre és a kelésre bármikor el lehet mondani." Az öreg ezt a ráolvasást használta: táto kravaje Krsjak Jánosova, bez znamenja, ma cervíke v zanici: пета deved len osem пета osem len séden пета séden len sesf пета sesf, len pet' пета pet' len st'iri пета st'iri len tri пета tir len dve пета dve len ednu ani taku ako так пак to budefak! Kutyalégy. — Egy darabon úgy megdagadt a tehén oldala, akkor kutyalégy volt benne. „Vettem az árat, tapogattam, hogy meg van-e érve, akkor csak alászúrtam, a bőrt szúrtam alá. Jött akkor belőle a gennyesség, én nyomkodtam kifele. Olyan jött ki, mint a pillének a gubója, csakhogy vastag. 2 cm hosszú volt. Ez volt a kutyalégy. Gümőkórnak mondja az orvos, de nem az." Szájseb. „Ha polyvát evett a tehén, akkor a kalász úgy belement a szája sarkába, akkor fájt a szája, nem tudott enni. Akkor benéztünk a szájába, és kiszedtük a kalászt. Akkor áztattunk timsót meg kékkövet, aztán csináltunk egy arasznyi botot, a végére rongyot kötöttünk, mint a meszelőnek, és azzal mostuk a torkát is, meg azt a sebet is." Gyomorkór. „Ha gyomorkóros volt a tehén, akkor sárga volt a szeme, meg a szempillája. Fokhagymát, 1 fejet, meg két három jó nagy vöröshagymát megfőztek és darába, vagy moslékba a tehénnek adták. Addig mindig adták, míg a szeme ki nem tisztult." 7 97