A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

elégette. A pörnyét papírba csomagolta, és kenyér alá dugta, egy-két óra hosszat hagyta ott. Aztán kivette, és éjszakára a feje alá tette. Mikor megjött a havi vérzése, azt is megszárította, majd szétmorzsolta, és összekeverte azzal a pernyével, akkor cukorkát vett, arra rászórta, és három egymás utáni pénteken azzal kínálta a legényt. A legény beleszeretett." A legények ugyancsak megétették a lányokat. A legény vett piros fodormenta cukrot, megszurkálta az ujját, hogy fojjék a vér, s a cukrot hozzányomta a vérző ujjhoz. Akit szeretett, azt megkínálta vele, ettől az is megszerette. A többi cukort széjjelszórta az asztalon. Vecserkán csinálták ezt a legények. A cukrot, csokoládét azonban másképpen is hatásossá lehetett tenni. „A legény a 21-ik ujjával (nemi szervével) megbabrálta a csokoládét és azzal kínálta meg azt a leányt, akit szeretett." A mosdóvíz is hasznos volt ilyen szempontból. A lány vagy asszony meztelenül vagy félmeztelenül megmosdott, aztán a vizet kiöntötte az udvarra úgy, hogy a legénynek vagy embernek bele kelljen lépnie. Ha beletaposott, akkor megszerette azt a leányt, vagy asszonyt. A szerelmi varázslásban nemcsak az érdekelt felek vettek részt, hanem — legalábbis egykor — a közösség is. Elsősorban a tudományos cigányasszonyok játszottak szerepet. Ha egy leány szeretett volna egy fiút megfogni magának, akkor a cigányasszonytól vett szerelemgyökeret, és azt bevarrta kabátjának az alsó sarkába. Amikor az a fiú hazakísérte, akkor azt a gyökeret eldobta. A fiú ezután feleségül vette a lányt. Nemcsak a komlósi cigányok segítettek a szerelmi varázslásban. A szlovák fiúk — ma már tartalmát vesztett — lucanapi köszöntőjének ugyancsak volt szerelmi varázsló jellege, hiszen a lánynak szeretőket meg koszorúslányokat kívántak : kelko mát'e tahierou telko vasej djovki frajerou, kelko mát'e lizicou telko vasej djovki druiicou. Természetesen nemcsak a jövendő házastárshoz, hanem az esküvőhöz és a lakodalomhoz is számos hiedelem, mágikus tevékenység fűződött. Ezek részben a férj és feleség egyéni, illetve az új pár közös jövőjéhez kapcsolódtak. Mikor a vőlegény a menyasszonyos házhoz jött, akkor a menyasszonynak gyorsan egy fonott kalácsot kellett a kezébe venni (pléteni kolác), hogy a nyíláson át nézze a vőlegényt. A legszebb kalácsot választották ki, hogy azon nézzen keresztül. Azért csinálták, hogy olyan jó és szép legyen a vőlegény, mint a kalács. Mások szerint azért, hogy úgy szeresse az ura az asszonyt, mint a kalácsot. — Esküvőről jövet, ha üres szekérrel találkoztak, akkor azt tartották, hogy nem lesz tartós a házasság. Ha teli szekérrel találkoztak, akkor tartós lett. Az esküt kötő házaspár ha jobb lábbal lépte át a templom küszöbét, akkor szerencsés lett, ha ballal, akkor szerencsétlen. — Ha a lakodalom napján esett az eső, akkor azt tartották, hogy az új párnak rossz élete lesz, mindig veszekednek majd. Mások szerint az esküvő napján hulló eső csak a menyasszony számára jelentett rosszat: neki nem lett jó élete. Különösen foglalkoztatta az új asszonyt, hogy kié lesz az új családban a hatalom. Különféle mágikus cselekményekkel igyekezett azt a maga számára biztosítani. Ha a vőlegény rátérdepelt esketéskor a menyasszony ruhájára, akkor a férfi lett az úr a háznál. Ezért a rokonok megmondták a menyasszonynak, hogy vigyázzon, nehogy a vőlegény rátérdepeljen a ruhájára. — Amikor a templomban már megesküdtek, és mentek be a vőlegényes házba, az új asszony ezt mondta magában: budié secko, a ja sama Kat'ica. Akkor mindig az ő akarata érvényesült. — Amikor jöttek vissza az esküvőről és beültek az asztalhoz vacsorázni, akkor az új asszony háromszor a vőlegény lábára lépjen, hogy minden úgy legyen, ahogy az asszony akarja. A hozzáértőbbek azt is tudják, hogy az asszonynak a jobb lábával kell férje lábára lépnie, mégpedig jobblábának a hüvejkujjára. Az első éjszaka, amikor már lefeküdtek, az asszony megfordította a párnát, hogy ő legyen az úr a háznál. 86