A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Az esküvő idején igyekeztek mágikus úton biztosítani az új pár anyagi jólétét, szorgalmát is. A menyasszonynak, amikor ment a templomba, aprópénzt adtak a kezébe, és amikor belépett az ajtón, azokat mindaddig szórta, amíg az oltár elé nem ért. Azért csinálta, hogy a vagyonuk is úgy gyarapodjon, ahogy a pénz gyarapszik ott a templomban. — Amikor a templomból kijöttek, és a vőlegényes házhoz mentek, akkor a menet előtt ment egy asszonynak felöltözött ember, aki guzsalyt vitt a kezében, és font rajta. Hogy a menyaszony jó fonó legyen, azért csinálták ezt. A rontásra és a betegségre is gondoltak a lakodalmasok. „Mikor mentem az esküvőre, 3 db 10 filléres volt a bal cipőmbe. Akkor akármerre is lépek, nem érhet rontás, (porobenia)." A vőlegény meg a saját rozmaringjából a menyasszony mindig eltett egy kicsit, hogy ha fáj valamelyiküknek a feje, akkor azzal megfüstölhessék. A hiedelmek egyrésze már a gyermekáldást és a könnyű szülést biztosította. Amikor a vőlegény a menyasszony házához ment, akkor nem akarták beengedni, bezárták előttük a kis meg a nagy kaput. Ilyenkor odavágtak egy fazekat a kapuhoz, hogy könnyen szüljön majd a menyasszony. Miután a fazekat eltörték, csak akkor nyitották ki a két kaput. — Amikor a templomból visszajövet a vőlegényes házhoz értek, a nagy kapuhoz egy kosarat tettek, tele almával, vagy dióval. Azt fel kellett rúgni a menyasszonynak, hogy könnyű legyen a szülés. Ha nem voltak apró gyermekek a rokonságban, akkor nem dióval, almával, hanem maggal töltötték meg a kosarat. Még más változata is élt ennek a hiedelemnek: Mikor a vőlegényes házhoz mentek, belülről rossz fazekakat vagdostak a kapuhoz, ezután nagy sokára kinyitották a kaput. A kapun belül egy edényben víz állt, azt a menyasszonynak fel kellett rúgnia, hogy amilyen könnyen kifolyik a víz az edényből, olyan könnyen jöjjön ki a gyerek is az asszonyból. Amikor a menyasszony bement az udvarba, akkor egy szakajtó diót szórt ki a vőlegény édesanyja. A gyerekek szaladtak aztán a diót felszedni. Hogy könnyebben szüljön a menyasszony, azért csinálták ezeket. A szülés biztosításának más módja is élt a komlósiak körében. Amikor a menyasszony asztalhoz ült a vőlegényes házban, akkor kisbabát adtak az ölébe, hogy a következő évben már neki is legyen. Amikor a menyasszony táncba ment, akkor az anyósa kivezette a konyhába : hibaj ze moja diovka, со tuto mámé! Fölnézett vele a kéménybe. Azért csinálták ezt, hogy fekete szemű legyen a gyereke. Még a menyasszon у táncnak is volt egy olyan mozzanata, ami a leendő gyermekkel állt kapcsolatban. Mikor a menyasszonyt kontyolták (zavíjáli), akkor az egyik nyoszolyólány (svatka) egy tűt, gombos vagy varrótűt szúrt a szoknyájába. Amikor a menyasszonytáncot befejezték, akkor a vőfély azt kiabálta a muzsikusoknak: ,,tű-tánc." (ihloví tanec). Akkor a menyasszony táncolt, a vőlegény meg kereste a szoknya ráncai között a tűt. A muzsikusok a klarinéttal fújták : ni tam, ni tam-tam-tam. (Nem ott, nem ott, ott-ott-ott) Amikor a vőlegény megtalálta, elkiáltotta magát: itt van, fiú lesz! (tűje, chlapec bud'e). Az esküvőhöz, lakodalomhoz fűződő, szüléssel kapcsolatos hiedelmek átvezetnek már az élet nagy eseményének, a születésnek a hiedelemköréhez. A halál és a temetés hiedelmei Az ember életének harmadik nagy eseménye a halál. Az elmúlás gondolata nemcsak akkor foglalkoztatta a komlósiakat, amikor egy-egy haláleset ráirányította a figyelmet. Bizonyos napokon, bizonyos cselekménnyel a hiedelem szerint megállapíthatták, hogy a család egyes tagjai közül kik milyen hosszú életűek lesznek, kik halnak majd meg rövid időn belül. 87