A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

az öreg, és káromkodni kezdett rá. Csakhogy akkor az össze-vissza hányta az öreget, úgy hogy csupa gané lett. Azt mondták, hogy ez ababinc volt." A bet'ahot akkor szokták emlegetni, ha valaki éretlen gyümölcsöt evett: „Ne egyél zöld gyümölcsöt, mert befah lesz a gyomrodban." A piti muzik-xó\ megoszlanak a vélemények: egyesek szerint a kistermetű emberekre, mások szerint meg az olyan tedd ide, tedd oda emberekre szokták mondani: olyan mint a piti muzik. Mások viszont úgy tudják, hogy ez „kicsi volt, meg az erdőben élt." A siki miki bizonyos tekintetben a bôzik és a zmok ellentéte, mert amíg az utóbbiak mindent a házhoz hordanak, addig az előbbi „felvesz mindent, azt elvisz a háztól." A topeiíec a komlósiak szerint valami vízi lény féle. A gyermekeket ijesztgették, hogy ne menjenek a kúthoz, mert ott van a topenec aztán belehúzza őket. Amikor benézett az ember a kútba, ha tiszta volt benne a víz, akkor meglátta fejét, ezt megmutatta a gyerekeknek, aztán azt mondta: látod, ott a topenec. — Milyen az a topenec, kérdezték. — Vörös sapkája és vörös nadrágja van (cervena capka, cervenje nohavice)." A rontás A komlósiak egykor mélyen hittek a rontásban. Számos történetet meséltek, amelyben megtorlásból, szerelmi bosszúból, gonoszságból vagy tévedésből valaki megrontotta ismerősét, rokonát, vagy valaki idegent. A rontás sajátossága, hogy a beteget különböző Játomások gyötrik, görcs húzza, megbénul a lába, nyitott sebek lepik be a testét stb. Orvos nem tudja meggyógyítani a beteget, csak a tudós (pl. a battonyai asszony, Bojtos bácsi, a csépai ember, stb.) segíthet rajta. „Itt volt Komlóson. Muzsikus cigányok voltak. Az egyik boszorkány volt. Olyan csúnya neve volt és mindig csúfolták emiatt. Ő mindig mondta, haggyatok engem. És egy legény, olyan nagy legény volt, kicsit részeg is volt, egyáltalán nem hagyta békén, mindig csak csúfolta őt. Akkor az a cigány felvette a hegedűt, a hóna alá tette, és azután elindult, hogy megy kifelé. És az a legény mingyá leesett a földre és mintha görcs húzta volna. A többi legények mondták, mér nem hagytad békén? — Mer ők már tudták. A cigány csak az udvarra ment ki, és ott állt. És aztán mentek utána és könyörögtek, hogy csináljon azzal a legénnyel valamit. Addig nem is állt föl a legény, amíg a cigány be nem ment, és azt nem mondta: állj föl. Mikor megmonta ezt, attól kezdve nem lett neki semmi baja. Csak megmonta neki: vigyáz máskor magadra!" „Nem is tudjuk, hogy volt, csak egyszer beteges lett. Az az asszonyka — már meghalt — azt mondta, hogy valamin átlépett. Hovorkánéhoz fordultunk. Azt mondta, hogy ha valamit találunk az udvarban, akkor dobjuk majd ki a lapáton. Hát reggel, mikor anyám fűtött, aztán söpörte a gangot, akkor a küszöbünk előtt volt egy deszka, hát ahogy fölvette, kiugrott alóla egy béka. És azt mondta Hovorkáné, hogy vágjuk le a béka lábát, aztán majd az, aki megrontotta, jelentkezni fog. Aztán aznap jött is oda egy bácsi bekötött kézzel, bekötött fejjel. Máig sem tudtuk, hogy ki volt. Hát aztán Bites (Böjtös) bácsi segített rajta. Azt mondta, hogy az ingét fordíccsa meg, akkor majd meggyógyul. Azt is mondta, hogy ne mennyen ki 11—1 között. Kutya vonított, fekete macska nyávogott az ablak alatt, de nem ment ki. Meg is gyógyult." „Itt volt a szomszédban egy fiatalasszony, Anka. Egy évre, hogy ide jöttek, megbetegedett. Mikor az a roham gyütt rá, akkor a körmivel nyulat rajzolt a falra, és kiabálta: — Ez a fehér nyuszi lássátok, itt van, eljött értem. Gyünnek a kocsival. 12-en. — És úgy a sarokba nézett. És kiabált : Ne aggyatok, ne aggyatok engem oda!" És olyan erős volt, hogy két ember nem tudta lefogni. Sokszor fél órákig, egy órákig tartott a roham. A görcs úgy kihúzta. A végén mindig olyan lett, mint a halott. Mikor már jobban volt, háromszornégyszer hívtak orvost, de nem tudott segíteni. Mondta: forduljanak máshová. A battonyai asszonyt hívták ide, egy olaj asszonyt. Hogy aztán mit csinált neki: nem tudom. De azt 76