A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

A kocsit megállító néha emberére talál, ilyenkor bizony engedelmeskednie kell a kocsis kívánságának, és útra kell bocsátani a lovakat. „Jött egy mezőhegyesi parádés kocsis, és ott a mezőhegyesi úton csinált a nagybátyám egy új házat. És rajta voltak az inasok az épülő házon. Amikor meglátták az inasok azt a kocsit, hogy jött befele a faluba, akkor azt mondta az egyik a másiknak: nézd komám! ez a kocsi itt meg fog állni! — ne bolondozz! — de igen! meg fog állni! Jó trappba jött a négy ló, de ott mégis megálltak. Azután a kocsis leszállt, és azt mondta a gyereknek: gyere le, mert leesel! A gyerek szó nélkül lejött a földre. A kocsis ezután háromszor körülkerülte a kocsit, és akkor már el tudtak indulni a lovak. A kocsis többet tudott, mint az az inasgyerek." Több történet szól a kocsit megállító ember és a megállított kocsi kocsisa közötti küzdelemről. Ha a megállító makacs, akkor a kocsis erőszakkal végez ellenfelével, természetesen mágikus úton. Az ellenfél legyőzése, miként az alábbi három történetből kiderül, a megállított kocsi rúdjával áll összfeüggésben : vagy ráüt a fejszével, vagy szeget ver belé, vagy pedig borosüveget vág hozzá. „Egy úr ment Aradra. Régen volt, legény voltam. Egy nádtetejű házat csinált egy ember, s az megállította a lovakat. Akkor a kocsis leszállt a hintóról s felkiáltotta az embernek, aki a nádat verte, hogy eressze el, de az az ember semmit se szólt, csak csinálta a tetőt. Akkor a kocsis elővette a kisfejszét, körülkerülte háromszor a hintót, és mindig a rúd végére ütött a fejszével. Amikor harmadszor ütött rá a rúdra, akkor az ember leesett a tetőről." — „Egy másik esetben, amikor megállították a kocsit, a kocsis egy szeget vert a rúd végébe, és az épületet vakoló ember leesett a házról. A kocsis menetközben odakiáltotta neki: te sem fogod többet a lovaimat megállítani." — „Egy Kis István nevezetű bácsi katona idejében mint kocsis szolgált egy tábornoknál, valami díszkivonuláskor neki kellett volna az elsőnek lennie, mert a legidősebb volt a tábornok, de az ezredes kocsisa nem engedte őt előre, azt mondta, hogy nem fog tudni elhajtani. Amikor megindultak, egy kávéház előtt megálltak az első kocsis lovai. Az nem szólt semmit, csak leszállt a bakról, bement a kávéházba, vett egy liter bort üvegestől, és azzal az üveggel nagyot ütött a rúd végére. Az illető, aki megállította a lovakat, véres fejjel jött ki a kávéházból, mert az ő homlokához ütötte a kocsis az üveg bort. Most már el is indult a kocsi." A tudományos embereknek hatalmuk van a kutyák felett is, bármilyen vadak legyenek azok. „Lakodalom alkalmával történt. Beszélgetés közben azt mondta az egyik vendég, hogy neki olyan meg olyan kutyája van. És egy ember, aki tudta ezt a mókát, minden szó nélkül elment annak az embernek a házához, akinek az a hamis kutyája volt. Ezt csak akkor vették észre, amikor a kutyát az asztalra dobta. — Voltak régen olyan emberek, akik ha megnézték a kutyát, akkor az, akármilyen veszedelmes volt is, nem harapta meg őket. Két kézzel alányúlhatott és felemelte, akkor se bántotta. De ha a kutya előbb látta meg őt, mint ő a kutyát, akkor már ezt nem tehette meg. Az ilyen ember a kutya fogáról látta meg, hogy nem szabad hozzányúlnia." Az ababinc, befah, piti muzík, siki-miki és a topenec A komlósiak az elmondottakon kívül más hagyományokat is megőriztek, amelynek szereplői feltehetően ugyancsak természetfeletti lények lehettek. A megmaradt emlékanyag azonban sajnos töredékes, így a címül írt öt természetfeletti lény képzetköre szerfelett kopott, töredékes. Az ababinc egyesek szerint szerencsét hoz, mások szerint viszont emlegetése vihart okoz. Néha pedig a boszorkány vagy a kísértet tulajdonságait viseli magán. „Ennek van ababinca, azért van szerencséje a jószággal. Azért van mindene, mert ababincot hordott a zsebében. Ha valaki ezt mondta: szeretném látni az ababincot, akkor vihar lett." „Hát én kisgyerek koromban arra emlékszem, hogy a tanyán mindig szarvasmarhákat hizlaltak. Aki ott ápolta azokat a jószágokat, egyszer úgy látta, mintha egy macska járt volna a jászolrúdon. A jószágok elhúzódtak, hátrafelé tőle. Hát egyszer aztán megsokallta 75