A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

A kísértet (mátoha) A kísértet (mátoha) vagy a házban, vagy az úton háborgatja az embereket. Tulajdonképpen nehéz elválasztani ezt a természetfeletti lényt a hazajáró lélektől, illetve a boszorkánytól. A házban megjelenő kísértet a hazajáró lélekkel, az utcán kísértő pedig a boszorkányokkal mutat csaknem olyan szoros azonosságot, hogy csupán az önálló kísértet elnevezés az egyetlen sajátossága, ami a másik kettőtől elválasztja. A házban garázdálkodó kísértet ajtókat nyit, tárgyakat dobál, bútorokat forgat fel, állatokat pusztít stb. „Bizony én voltam valahol, ahol a felnőttek is úgy sírtak, mint a kisgyerekek. Mert valami még a kenyeret is kidobta a kemencéből. Valami kinyitotta a kemence száját, és kidobta a kenyeret. Amíg abban a házban laktak, nem is tudtak kenyeret sütni. Ha egy pillanatra elmentek a kemence szájától, az már kinyílt. El kellett nekik a szomszédba menni kenyeret sütni. Lovaik is voltak. Három lovuk egymás után elpusztult. Akkor elmentek Aradra, ott vettek lovat, de harmadnapra az is megdöglött. — Teljesen tönrementek, el kellett adniok a házat." Előfordul, hogy a kísértet láthatóvá is válik. Az alábbi történetben kutya alakjában jelenik meg. „Egyszer láttam, amikor még iskolába jártam. Ott volt a Karkuséknál, mátoha (kísértet) volt. Elmentek hazulról, senki sem maradt otthon. Az ajtót bezárták, amikor hazamentek, nem tudták kinyitni az ajtót. Hát rendőrök jöttek, azok feszítették ki. Az ablakon benéztek, látták, hogy össze-vissza volt hányva a dunna, a vánkos, a székeket is felfordították. Amikor bementek, keresték a szobában, hogy ki van bent, ki csinálta ezt, de senkit se láttak. Rendet csináltak, és átmentek a másik szobába. Amikor visszatértek az első szobába, ott már megint mindent összedobáltak. Ez a Szép utcában volt, Karkus Páléknál, 1912 körül". „Egyszer a bátyám jött haza a fonókából, a bátyám éjjel jött haza. Akkor egy nagy fekete kutya ült annak a háznak a kapujában. Egy fekete kutya, de nagyon nagy. Amikor a bátyám hazatért, alig tudta kimondani, hogy nyissuk ki az ajtót, annyira rázta a hideg. Ezután egy hónap múlva abban a házban az asszony meg is halt. Ez valami rossz szellem (diich) volt." Az utcán ijesztgető kísértet részben ember, részben állat alakban jelenik meg. Az antropomorf kísértet fehér ruhás férfi vagy asszony. „Én egy helyen szolgáltam, és hajnalban, (akkor olyan divat volt, hogy korán etettük hajnalban a jószágot), amikor menten ki korán adni a jószágnak, akkor egy fehér alak, olyan emberi alak, átlépte a deszkakaput. Olyan másfél méter magas volt az a kapu, hát azt csak átlépte az a fehér ember, aztán egyszerre eltűnt." — „Az én apukám ment egyszer tanyára, elment tojásért, szánkóúton gyalog. Este 9—10 óra tájban volt. Mikor visszajött, 11—1/2 12 lehetett. Az Aradi úton, azon a dűlőn, ahol a híd van, jött a bottal, csak megijedt: egy nagy magas asszony állt ott tiszta fehér ruhában. Se apukám nem szólt annak, az se szólt apukámnak semmit, csak az a fehér szoknya úgy suhogott nagyon rajta. Apuka is megijedt. Elmentek egymás mellett. Jól megfogta a botját, aztán elment 10 lépést, aztán hátra fordult, hát már semmi sem volt ott." A zoomorf kísértet vagy macska, vagy borjú képében mutatkozik. „Egyszer az én nagynénémet is megkísértette egy mátoha. Voltak nálunk vecjerkán, azt mikor hazamentek, akkor egész hazáig kísérte őt egy fekete macska vagy mi. Mindig ment utána. Mikor hazaért, akkor mondta, hogy őt úgy kirázta a hideg. Bement, az meg úgy eltűnt. Egész éjszaka nem tudott aludni, mindig az eszébe volt." — „Volt nekem egy komám, az mesélte, hogy ő úgy járt. Ahogy jött a fonókából haza, egy fehér macska mindig előtte ment, cikk-cakkban. És egész hazáig. De mikor már hazaért a kiskapuhoz, alig bírta megfogni a kilincset, úgy megijedt. És mikor bement a szüleihez, nem tudott szólni. Kérdezték, mi történt, de nem jutott szóhoz, annyira megijedt. Mátoha volt." — "A hídnál, a Száraz-éren van egy híd, ott. Azon a hídon járkált, olyan mint a borjú. Mindig 10 órától 12 óráig lehetett látni. Láncot húzott maga után. Mindig mondták, ne menjünk arra, ha már 10 óra volt, mert jaj, ott lesz az a mátoha. " 72