A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Természetesen a komlósi kísértet-történetek között is akad olyan, amely rátapint a kísértetjárás igazi gyökerére. — ,,Mikor ezt a házat megvették, akkor mondták, hogy mátoha jár a házba. Azért adták el a házat. És nagyapa elment megtudni, hogy vajon igaz-e a mátoha. Itt aludt ebben a házban. Első éjjel semmi. Második éjjel már nagy zörgés volt. Hazament és elmesélte, tényleg van mátoha. Meg voltak ijedve, hogy mi lesz a házzal. Megint elment a házba, megint nem volt semmi. Másnap megint volt. Akkor felment a padlásra, aztán mondta: ha rossz vagy, ne bántsál, ha jó vagy mondd meg, mit akarsz tőlem, (ac si zlvo, ne bantuj ma, ac si dobrvo, povec со kces odomha). De nem szólt senki semmit. Hát a szél dörömbölt a kémény-pléhvel. Olyan bádog volt ott a kéménynél, az zörgött, dörömbölt, ha fújt a szél." A lidércfény (svetlo) A komlósiak szerint az éjszakai utasokat gyakran ijesztgette lidércfény (svetlo). Ez mindig éjjel járt. ,,Ez is ott a Bánátban (a mai V. kerületben) történt. Olyan világító volt, mint a lámpás. Mindig jött-ment. 10—12 óráig lehetett látni, ott kísértett." — „Temetőben meg országúton is járt, olyan volt ez, mint a lámpa. Egyszer, amikor Karkus Palinak szolgáltam, akkor én is láttam. Olyan magasságban jött mint egy ember." A lidércfény néha olyan, mint egy kukoricacső, vagy mint a lámpás, vagy pedig olyan kerek, mint a telihold. Útja gyakran egyenes, néha zeg-zugos, olykor emelkedő, máskor meg lesüllyed. Olyan is volt, ami egy kicsit rezgett. Az alábbi történet arról tanúskodik, hogy a lidércfény hangot is hallat. „Apám emlegette, meg igaz is volt. Édesapám ment este négyökrös szekéren, Bánhegyesen, és mikor kiért a kövesútra, akkor jött szemközt vele az a világosság. Olyan volt, mint egy cső kukorica. Pont az út közepén jött, egyenesen az ökrökre. Apám nem tudta, hogy mit csináljon, inkább az ökrökre hagyta, azok kitértek. Apám derékba hallotta, hogy úgy suhogott, mikor elment mellette. Úgy suhogott, mint egy kis motorbicikli. Őt meg kirázta a hideg." A lidércfény a megismert történetek szerint leginkább elásott kincsek lángja. „Én a tanyán voltam, ott beszélték, hogy abból a pénzből, ami el van ásva, időnként olyan láng csap fel, ami aztán elindul és kóborol. Egyszer én is láttam. A dűlőúton lefordult egy mesgyén, a szomszéd mesgyéjén, és ott haladt a szomszéd tanya mellett, úgy, mintha valaki egy lámpást vitt volna. Északnyugatnak ment, néztem utána, addig néztem, amíg el nem tűnt. Senki embere nem ment azzal a lánggal. Azt mondták az öregjeink, hogy ott a laposon pénzek voltak elásva. Valóban onnan indult el ez a lidércfény (svetlo).." — „Egyszer korán reggel mentünk apámmal Orosházára a vásárra, kocsin mentünk. Itt az aradi útnál van egy híd, a híd alól feljött egy világosság, az olyan kerek volt, mint a telihold. Mi a kocsiúton mentünk a kocsival, az meg 20—30 lépéssel előttünk ment a gyalogúton. Cikk-cakkban ment az úton. Néha feljebb emelkedett, mint az ember magassága, néha lejjebb ereszkedett. Néha meg úgy látszott, hogy ember viszi a lámpást magával. És mikor elértük az út mentén az első tanyát, akkor bement abba a tanyába, és egy élő fára fölmászott, egészen a tetejébe, és onnan eltűnt. Többet nem láttam már. Vannak olyan helyek, ahol pénz van beásva, onnan jönnek ezek ki. Meg ahol fölmegy, eltűnik, ott is pénz van. Mikor a török háború volt, akkor a törökök sok aranyat raboltak és elásták. Annak a töröknek a lelke szokott odajárni, az lenne az a fény." A komlósiak körében él az a hiedelem is, hogy a lidércfény az emberi csontokból tör elő. „Községi tanyán szolgáltam, aztán mikor mentem a faluba, akkor a temetőn mentem keresztül. Mondogatták, hogy ott az egyik sír ég, olyan kék láng jön fel belőle. Kíváncsi voltam, hogy valóban így van-e, vagy csak úgy mondják. Éjfélkor mentem, mert azt mondták, hogy akkor látszik. Meg is láttam azt a lángot. Amikor meg akartam tudni, hogy mi az, akkor azt mondták, a koporsó ég. Mások meg azt mondták, hogy a csontokból jön az a kék láng." 73