A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

jelez. Amerre pedig halottat visznek, arra sok jég esik majd. Amikor a nap lenyugodott, már csak félig látszott, és akkor pirosak voltak a felhők körülötte, az azt jelentette, hogy másnap szél lesz. Szelet okozott az akasztott ember is. „Talán valaki felakasztotta magát, hogy olyan nagy szél fújt?!" — mondogatták a komlósiak, de azt is emlegették, „deresen megy le a nap, szél lesz holnapra". Szelet jelzett a búbos pacsirta is: „ha a búbospacsirta énekel, akkor szél lesz". Az elemekhez fűződő hiedelmek körül csupán a tűzről maradt fenn egy-két töredék. „Valami harag lesz, mert csak úgy lángol a tűz." Ha az asszony véletlenül úgy kötötte be a fejét, hogy a kis kendő sarka volt felül, akkor azt tartották, hogy kigyullad a ház. Emberfeletti erejű személyek és természetfeletti lények A komlósiak szerint különböző emberfeletti erővel rendelkező személyek, valamint különféle természetfeletti lények élnek az emberek társaságában. Ezek a személyek, illetve lények vagy mindig láthatatlanok, vagy bizonyos időpontokban, és bizonyos személyek előtt mutatkoznak. Az utóbbi esetben egyaránt megjelenthetnek ember (férfi, vagy nő) illetve állat (négylábú, szárnyas, hüllő) képében, vagy pedig valamilyen egészen más alakban (pl. fény stb.). Az említett személyek és lények közül a mitmitke (bôzik, zmok), a boszorkány (bosorka) a kísértet (mátoha), a lidércfény (svetlo), a táltos (tátos) és a tudománnyal rendelkező emberek foglalnak el jelentősebb helyet a komlósiak képzetében. Az ababinc, bet'ah, pit'i muzik, siki-miki és a topenec már lényegesen kisebb jelentőségű. A mitmitke (bôzik, zmok) „Bózsikod van!" (ti más bôzika!) mondták a komlósiak, ha valaki hirtelen meggazdagodott, ha mindig szaporodott a gazdaság. „Volt itt egy asszony, a férje háborúban volt. Volt egy gyereke is. Annak mindene volt. Kérdezték, hogy lehet, hogy mindene van ennek a Marinak? — Van neki bózikja, az hordta neki a pénzt, azért gazdagodott meg." Aki bôzikot akart, az egy fekete tyúk első tojását mindaddig a hóna alatt tartotta, amíg ki nem kelt. A hozzáértőbbek azt is tudják, hogy ennek a tyúknak teljesen feketének kell lennie, még a lába sem lehet sárga, csak fekete. Az alábbi történet azt mutatja, hogy nemcsak a tyúk színe, illetve a tojás van meghatározva, hanem a keltetés elkezdésének az ideje, valamint a keltetés helyéül szolgáló hónalj is. „Luca napon, amikor a fekete tyúk tojást tojik, azt a tojást Luca nap este a bal hóna alá kell kötni és három hétig ott tartani, akkor ki kel egy csirke, a bôzik. Azt úgy meg tudja tanítani beszélni, mint a papagájt, aztán parancsol neki, hogy mindent hordjon." Egyesek szerint a kikelt csirkével még bizonyos mágikus eljárást is kell végezni: „Mikor kikelt, akkor egy pénteki reggel, újholdkor az asszony a lábát az asztal lábához tette és a csirkét háromszor körülhajtotta a maga és az asztal lába körül. Attól kezdve mindig szerencséje volt, a csirke mindig utána járt, mindig azt mondta: mi lesz, mi lesz? (Co bud'e, со bud'e?)". Mások szerint а со bud'e helyett mást mondott a bôzik: „a kuckóban volt, aztán onnan kiabálta: mit hozzak magának? (со vám donesjem?). — Akkor a gazdája mondta: akvo hovno?És akkor telehordta a kuckót szarral. — Máshol is kérdezett a bôzik, ott a gazda azt mondta: pénzt hozz! (dones pehazel). — És akkor telehordta a kuckót pénzzel." Volt, aki úgy tudta, hogy amíg a gazdája aludt, addig dolgozott a bôzik. „Mikor elaludt az az ember, akkor odament hozzá és kérdezte, mi a kívánsága. Megmondta: 10 000 pengő kell. És az hozta neki éjjel." — A bôzik át tudott menni a kulcslyukon is ,azért tudott minden elhozni, amit csak parancsoltak neki. 66