A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

oka annak, hogy Tótkomlóson sem a Balázs-, sem pedig a Gergelyjárásnak nem találtuk nyomát, holott ezeket a XVIII—

XIX. századi feljegyzések — mint a tanító egyik jövedelmi forrását — több telepes faluban nyilvántartják, sőt néhány községben még az első világháború után is gyakorolták. Húsvét A múlt század végén, a század elején — különösen az idősebbek — még számon tartották a nagyböjti időszakot. Ez a bőjtölésben is megnyilvánult. Adamik Pálné (66 éves 1958-ban) nagyanyja a nagyböjt minden péntekén böjtölt, s ilyenkor csak héjában főtt krumplit és kenyeret evett. Nyilvános mulatságot, lakodalmat sem tartottak a nagyböjti időben. Nagyböjt utolsó vasárnapjának, virágvasárnapnak már csak egyetlen hiedelme emlékezik a hitújítás előtti római liturgia és a néphit kapcsolatára. Privigyén, amikor virágvasárnap a barkát szentelik és a passiót éneklik, az anyák a templomba vitték gyermekeiket, akik még nem tudtak beszélni, hogy mielőbb megoldódjék a nyelvük.

70 Bálint Sándor szerint ez a hiedelem a jeruzsálemi gyermekek hozsannázásához kapcsolódik.

71 A Privigyén kívül máshol is elterjedt hiedelmet Tótkomlóson is megtaláljuk. Virágvasárnap azokat a kisgyermekeket, akik még nem tudtak beszélni, szintén elvitték a templomba, hogy hamarabb megtanuljanak beszélni.

72 A nagyheti tisztálkodás, az ünnephez készülődés többé-kevésbé ma is jellemzi a húsvét előtti napokat. A nagyhét legkiemelkedőbb napja nagypéntek. Az öregek régebben egész nap böjtöltek, és csak akkor ettek, amikor feljött az esti csillag. A századforduló utáni egy-két évtizedben még szokásban volt, hogy a lányok nagypéntek reggelén, amikor felkeltek, mások szerint amikor felkelt a nap, kiszaladtak a házak előtti fűzfák alá, ott fésülködtek, hogy szép hosszú hajuk legyen,

73 miközben ezt mondogatták: Vrba, vrba, со nad vrba, daj mi také vlasi, ako tvoje halúzi. A tanyákon nagypénteken éjfél után kivezették a lovakat a vályúhoz, amibe előzőleg szép piros, egészséges almát tettek, s arról itatták a lovakat, hogy almásderesek, szép szőrűek, teltek, egészségesek legyenek.

74 Nagypénteken herélték a csikókat, a bikákat, a kanokat, de hogy miért, arra az adatközlők már nem emlékeztek. Ebéd után az öregebb asszonyok kimentek a temetőbe rokonaik sírjaihoz és ott imádkoztak. Nagyszombaton már alig végeztek mezei munkát. Az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek a két ünnepre. Akik kint voltak a tanyán, a délutáni órákban azok is hazamentek. Különösen a gazdacsaládok még a két világháború közötti esztendőkben is szigorúan megtartották az ünnep rendjét, s ehhez az is hozzátartozott, hogy nagyszombat estéjén az egész családnak együtt kellett lennie. Másnap, húsvét vasárnapján az egész család együtt reggelizett, együtt ebédelt, s itt -ott még a két világháború közötti időben is szokásban volt, hogy az étkezés előtt húsvéti énekeket énekeltek. Az idősebbek, különösen a családfő húsvét napján is, mint karácsonykor szemmel tartotta a család tagjainak magatartását. Ezen a napon különösen nem illett egymásnak visszafeleselni, hangoskodni, veszekedni, a fiataloknak az idősebbek parancsát visszautasítani, vagy azt csak immel-ámmal teljesíteni. Nagyszombaton este, vagy húsvét vasárnapjának reggelén minden rendes család tagjai talpig megmosakodtak és tiszta alsóruhát vettek magukra. Gyakori volt, hogy — különösen a fiatalok — húsvétra általában új ruhát kaptak, s abban mentek a templomba. Ebéd alatt a prédikációról beszélgettek, a fiataloknak be kellett számolniok arról, mit prédikált a pap. 53