A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Több családban az utóbbi évtizedekig megtartották, hogy a család tagjai húsvét vasárnapján más házához nem mentek. Antal Pál és Povázsay Mátyás szerint legénykorukban — a múlt század végén — a legények ugyan még minden esztendőben jártak öntözködni, de már nem úgy, mint még régebben,

75 amikor a legények csoportosan — a szegényebbek és jobb módú legények együtt járták sorra a lányosházakat, kivétel nélkül. Ebben az időben a gazdalegények már csak ketten-hárman — a jóbarátok együtt —jártak öntözködni. Ők már nem mentek mindegyik lányos házhoz, csak a kiválasztottakhoz. Szeretőiken kívül csak a rokonok, a szomszédok, közeli ismerősök lányait öntötték meg. Rendesen reggel indultak, amikor megvirradt, amikor már világos volt. Mikor bementek a házba, a konyhában kezükbe vették a kantát, vagy a korsót, abba vizet merítettek, s azzal a lányt, legtöbbször az udvaron, leöntötték. Ezután a lány beszaladt a szobába, vagy a konyhába, ahol megtörülközött, szülei pedig az öntözködő legényeket behívták a szobába, ahol megvendégelték őket. A szépen megterített asztalon már előkészítették a pálinkát, a bort, a sonkát, a kolbászt, a sült tésztaféléket. Az evés-ivás után — ami hol rövidebb, hol hosszabb ideig tartott — továbbmentek. A zsellérlegények nagyobb csoportokban jártak öntözködni. Voltak olyan csoportok, amelyek már hajnali 4—5 óra tájban felzörgették a lányos házakat, s gyakran egy vödör vizet öntöttek a lányokra. A századforduló után jött divatba, hogy az öntözködő legények a lányoktól virágot kaptak. Húsvét hétfőjének délutánján táncmulatságot tartottak. A fiatalság a fonóházakban gyülekezett, s onnan zeneszóval vonult a kocsmába, ahol a táncmulatságot rendezték. Szent György napja előtti napokban a lányok kimentek a határba és négylevelű lóherét kerestek. Azt tartották, hogy aki elsőnek talál négylevelű lóherét, az megy legelőbb férjhez. Ezért aki elsőnek találta meg a lóherét, felkiáltott: ,,Ja sa prvá vidám, ja som najsla stvorácku!" A lány a megtalált négylevelű lóherét hazavitte, eltette, és gondosan megőrizte. Egyesek azt tartották, hogy a kígyó bemászik a kisgyermek szájába, azért a Szent György napja előtt talált kígyó fejét levágták.

7

" Egyik-másik lány gyíkot fogott, s azt bekötötte a szoknya korcába. Azt mondták, hogy akkor jó táncos lesz, férjhezmenetele pedig szerencsés. Május elseje Május elsejére virradóra a legények a lányos ház kapujára — gyakran egy rúdra — zöld ágakat kötöttek, leggyakrabban orgonaágat, azt felpántlikázták.

77 Az a legény, aki ajándékot is akart adni a lánynak, a zöld ágakra kendőt is akasztott. Ezt „örömre csinálták", hogy megérkezett a tavasz. Éjfélkor a legények a trombitásokkal (a fúvós zenekarral) vagy a cigánybandával járták sorra a lányosházakat és az ablakok alatt a zenészek „hallgató nótákat" játszottak. Az a legény, aki annak a lánynak, akinek ablaka alatt muzsikáltak, kapujára a zöld ágat tűzte, nem ment oda a zenészekkel. A századforduló utáni években már ennek a szokásnak az elfogadásában sem volt meg az egyöntetűség. Adamik Pálné elmondta, hogy neki nem vittek május fát. Egy alkalommal május elsején ő is kapott szerenádot, (mert az egyik zenész udvarolt neki, és akkor azt mondta az apja, hogy „ha ilyen még egyszer előfordul, kizavar a világból. Az én apám az ilyesmiket nem szerette." Az 1900-as évek elején az iskolás gyermekek is átvették a májusfa állításának szokását. Akác- vagy más gallyakból ők is készítettek májusfát, s azt színes papírból készült lánccal díszítették. A gyermekek május elsejére a tanítónőnek zsebkendőt, a tanítónak szivart ajándékoztak, a tanító vagy tanítónő gyermekeinek pedig narancsot vittek. A családi élettel és naptári év ünnepeivel összefüggő tótkomlósi szokások vázlatos bemutatását elsősorban azzal a tanulsággal foglalhatjuk össze — amit Horváth Sámuel és Gajdács Pál megállapításainak idézeteivel is érzékeltettünk —, hogy a szokások egyre nagyobb mérvű megszűnése, majd felejtése a múlt század második felében veszi kezdetét. E tekintetben Tótkomlós sem volt kivétel, ott is végbe mentek azok a gazdasági-társadalmi 54