A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)
Manga János: Szokások Tótkomlóson
Ha hárman voltak, csak két lány táncolt az ének dallamára „kétlépéses" csárdást, a harmadik a kosarat tartotta. Ha négyen voltak, két-két lány táncolt együtt. Amikor az éneket, illetve a táncot befejezték, a ház asszonyától tojást kaptak, mindegyikük egyetegyet, vagy kettőt-kettőt, amit aztán az egyik lány karján levő kosárban vittek magukkal. Mikor az előre kijelölt házakat sorra járták, valamelyik lány szüleinek házánál az összegyűjtött tojást megsütötték és megették, vagy pedig eladták, és az árán cukorkát vettek maguknak. 66 Rákoskeresztúron egy 1870-ben közölt adat szerint 67 a tótkomlósi szöveg változatát ugyancsak feketevasárnap énekelték, amikor a kysel-nék nevezett szalmabábukat vitték ki a falu végére : Tavo kysel, tavo, na pestianské právo, tavo kyselina, nuká suodrovina. Opojime, opojíme rychtarovho syna... Szlovákia több területéről ismerjük a tótkomlósi változatot, ugyancsak a kysel nevű szalmabábuval összefüggő rítushoz kapcsolódva. 68 Lipt. Sliacon akkor énekelték az alábbi szöveget, amikor a Muriena nevű szalmabábut már a vízbe dobták a lányok, és mentek hazafelé: Viniesli sme, viniesli sme Murienu zo vsi, priniesli sme, priniesili sme máj noví do vsi, posejeme, posejeme surzicu s ovsi. Navaríme, navaríme cierneho piva, opojíme, opojíme Kmelovho sina, ak nebudé pit'i, budéme ho bit'i, troma kijmi kijovat'i za vlasi ruvafi... Az előbbiek alapján úgy látjuk, nem lehet kétségünk aziránt, hogy — amint már erre utaltunk is — a feketevasárnapi szalmabáb tradícióit a tótkomlósi telepesek is magukkal vitték, de az új környezetben akár tiltás, akár más ok következtében előbb-utóbb elfelejtették. A szövegváltozatot vagy töredéket viszont megőrizte az a másik, ugyancsak feketevasárnaphozkapcsolódó szokás amelyet pl. a Nógrád megyei Vanyarc községből is ismerünk. Vanyarcon a nagyobb lányok a délelőtti istentisztelet után vitték ki a faluból a szalmabábut, a kisebb lányok pedig reggel vagy ebéd után jártak házról-házra, itt is általában hárman, egyikük menyecskének öltözve, egyikük a kosarat vitte, amiben a tojást gyűjtötték össze. 69 A faluban azt tartották, azért jártak a lányok házról-házra és azért táncoltak, hogy nagyra nőjjön a búza. Az áttelepült lakosság körében végzett kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy elsősorban azok a szokások tűnnek el, amelyeket az egész közösség által tudott és kívánt valamilyen cél érdekében a közösség egyes korosztályai (lányok, legények, fiúgyermekek stb.) közösen végeznek. Több esetben az is bizonyítható, hogy egyik-másik szokás az új lakóhelyen már nem elevenedett meg. Ugyanakkor a szűkebb közösségben, tehát a családban végzett rítusok még tovább éltek. Természetesen a tiltásokról sem feledkezhetünk meg. A lelkész, illetve annak javaslatára pl. az elöljáróság tiltása — természetesen — elsősorban azokra a cselekményekre irányult, amelyek a nyilvánosság előtt mentek végbe, amelyekben a lelkészek babonás célokat, hiedelmeket láttak, vagy amelyeket már nem kívánatos ajándékgyűjtésnek, vagy éppen rendbontó alkalomnak tartottak. Valószínűleg ilyen tiltás az 52
