A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

jártak. A megvendégelés a hajnali köszöntőknek is kijárt. Ezeket a köszöntéseket — mind a gyermekek, mind a felnőttek — az 1940-es években hagyták el. Természetesen előbb is volt rá eset, hogy egyes szülők gyermekeiket, családtagjaikat már nem engedték az ablakok alatt énekelni. Adamik Pálnét a nagyanyja nem engedte kislány korában, pedig ő szívesen ment volna, mert szegények voltak, jólesett volna neki az a pénz (néhány fillér), alma, valamilyen tésztaféle, amit a gyermekek ilyenkor kaptak. A köszöntőknek volt egy másik csoportja, ez a község szegénysorsú asszonyaiból állott. Rendesen egyenként járták sorra a házakat, beköszöntek, elénekelték alkalmi éneküket, ami után ajándékot kaptak: hol egy darabka szalonnát, hol kalácsot vagy egyéb ennivalót. Néhol pálinkával is megkínálták őket. Az ablakok alatti énekesek repertorája rendkívül vegyes volt. Énekeltek a Tranoscius karácsonyi énekeiből és énekeltek olyanokat, amilyeneket nem mindenki tudott. Egy-egy öregasszony büszke volt rá, ha olyan karácsonyi dalt énekelhetett, amilyet a házbeliek még nem hallottak. Ilyen esetben az énekesnek a nagyobb ajándékon kívül még a dicséret is kijárt. Racskó Ádámné szerint egyik öregasszony karácsony estéjén az ablakok alatt a „Chod'ila Maria..." kezdetű balladát szokta énekelni, amelynek közel, gyakran szószerinti változatait a cseh, morva, a szlovák, a lengyel és a magyar vidékeken egyformán megtaláljuk.

54 no- si - la na- cho-íák s vem svatom zi - vo - t'e. Prisla ona, prisla jednému kovácu: kovácu, kovácu, daj ze mi nocl'ahu. Noclahu fi iíedám, dvoch tovarisov mám, vo dne, v nőci kujú, odpocinka néma. Kováci, kováci, со ze to kujefe, ci si azdaj Kristu klini hotujefe? Klini hotujefe, a Krista nemafe, klini hotujefe a Krista nemafe. 42